A két elnökválasztás között félidőben megrendezett erőpróba során nem csupán a teljes szövetségi képviselőházat, illetve a szenátus egyharmadát újítják meg, hanem idén 36 szövetségi államban kormányzót, az egyes államok törvényhozásába képviselőket, állami főügyészeket, az önkormányzatokban seriffet választanak – összesen több ezer választott tisztségről döntenek az amerikaiak.
Az elnökválasztás után ez a legfontosabb politikai erőpróba az Egyesült Államokban – igaz, jobbára sokkal alacsonyabb részvétel mellett: az elnökválasztáson 60, a félidős választáson 37 százalékos az átlagos részvétel.
A legfontosabb versengés persze a szövetségi törvényhozás két házának a helyeiért folyik. A 435 tagú képviselőházban mindenkinek lejár a kétéves mandátuma, a testületet tehát teljesen újraválasztják. A szenátori poszt viszont hat évre szól, és a száz tagú szenátust nem egyszerre újítják meg, hanem kétévenként az egy-egy harmadát. Idén 33 szenátori helyről döntenek.
Jelenleg Donald Trump elnök republikánus pártja a képviselőházban 23 fős többségben van a demokratákkal szemben. A szenátusban ennél kisebb, csupán 51-49 arányú a republikánusok előnye. Elemzők mégis azt tartják könnyebben elképzelhetőnek, hogy a demokraták a képviselőházban lesznek képesek ledolgozni a hátrányukat.
Elsősorban azokban a „billegőként” számontartott képviselői választókerületekben bíznak a demokraták, ahol most ugyan republikánus a képviselő, de a 2016-os elnökválasztáson Hillary Clinton demokrata elnökjelölt kapott több szavazatot. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mindenkori elnök pártja a félidős választásokon rendszerint visszaesik, és átlagosan mintegy harminc képviselői helyet veszít, tehát nem megalapozatlan a demokraták reménykedése.
Másfelől viszont a republikánusok mellett szól a példátlanul tartós gazdasági konjunktúra, ami ugyan jóval Trump előtt, még 2009-ben kezdődött, de amiről a republikánus elnök azt állítja, hogy az általa keresztülvitt, nagyszabású adócsökkentési törvénycsomag biztosítja hozzá a további lendületet.
Trumpnak az elmúlt másfél évben lényegében sikerült maga alá gyűrnie a Republikánus Pártot, amelynek a hagyományos elitje korábban erősen viszolygott tőle. A republikánusok jelöltállító versengéseit szinte kivétel nélkül az elnök által támogatott pályázók nyerték meg, és ebből arra is lehet következtetni, hogy Donald Trump személye nem feltétlenül visz, hanem esetleg akár hozhat is szavazatokat a republikánusoknak.
Összesen 75 választókerületet tartanak „billegőnek” az amerikai választási szakemberek. A választókerületek átlagosan mintegy 700 ezer lakosúak, összesen tehát körülbelül 50 millió amerikai él azokon a helyeken, ahol éles verseny várható. E „billegő” térségek társadalmi, kulturális szempontból öt fő csoportba sorolhatók.
Az első csoportot az „olvasztótégelynek” tekintett, pezsgő nagyvárosi körzetek jelentik, növekvő spanyolajkú, illetve ázsiai gyökerű lakóközösségekkel, ami egyre kedvezőbbé teszi ezeket a körzeteket Trump ellenfelei számára. Ez jellemző egyebek közt Kalifornia 25. választókerületére, Santa Clara völgyére.
A második csoport a jómódú zöldövezeti elővárosok világa, a művelt, jórészt fehér, Trumpot nem kedvelő értelmiségi szakemberek élettere. Ilyen például Illinois állam hatodik választókerülete, Chicago szuburbiája.
A harmadik a félreesőbb, távolibb elővárosok miliője, amelyek korábban konzervatívok voltak, de az eredeti viszonyokat sok idős centrista demokrata borítja fel. Ilyen választókerület a Virginia állambeli hetes számú, Richmond térségében.
A negyedik a „szellős”, tág Nyugat – immár korántsem Vadnyugat, eredendően konzervatív, de egyre vegyesebb összetételű. Ilyen Új-Mexikó második számú választókerülete.
Végül az ötödik fajta „billegő” világ az a vidékies térség, amelynek a lakossága Trumpot kedveli ugyan, de a republikánusokat már kevéssé, mert fontos számára az egészségügyi ellátás és az időskori biztonság. Ilyen egyebek közt Maine állam második választókerülete.
A szenátori helyeket illetően ezúttal több olyan posztért nyílik meg a verseny, amelyet jelenleg demokrata politikus tölt be, és ezek között tíz van, ahol a 2016-os elnökválasztáson Donald Trumpra voksoltak többen. A demokratáknak tehát meglepően jól kell szerepelniük ahhoz, hogy az ostromokat is kivédjék, ők maguk viszont eredményesen ostromoljanak azokban a számukra nehéz terepnek számító államokban, mint Nevada, Arizona, Tennessee, vagy éppen Texas.
A képviselői posztokért versengő politikusokat áttekintve szembeötlő, hogy az eleve liberális alapállású demokraták az eddig megszokottnál is több nőt, illetve afroamerikait, latin vagy ázsiai gyökerű jelöltet indítanak, míg a konzervatív republikánusok körében nyomasztó túlsúlyban vannak a fehér férfiak. Trump elnökségének eddigi csaknem két éve alatt érezhetően polarizálódott az amerikai közélet.
A képviselőház 435 helyéért vívott versenybe a demokraták több mint 180 nővel neveztek be, és közülük száznál többnek reális nyerési esélye van. A januárban összeülő képviselőházban viszont a megválasztott republikánus törvényhozóknak közel 90 százaléka jó eséllyel fehér férfi lesz.
Az afroamerikai, valamint latin, illetve ázsiai hátterű amerikaiak közül kerül ki a demokrata képviselőjelöltek csaknem fele. A fehér férfiak most először 50 százalék alatt képviseltetik magukat a demokrata jelöltek között, és a reális megválasztási esélyeket is figyelembe véve alighanem 40 százalék alatti lesz a részarányuk a demokrata képviselőcsoporton belül.
Hogy milyen következményekkel járhat a képviselőház átbillenése, illetve annak elmaradása, az elemzők erről meglehetős egyöntetűséggel azt feltételezik: ha a demokraták kerülnek többségbe, akkor felgyorsul a vizsgálat, és vélhetőleg újabb kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, volt-e valamilyen összejátszás Donald Trump elnökjelölti kampánystábja és a 2016-os elnökválasztás befolyásolására törekvő oroszok között.
Ez az ügy – feltételezik többen – akár az elnök elleni alkotmányos vádemelésig, az úgynevezett impeachment eljárás megindításáig is eljuthat, az viszont már felettébb kétséges, hogy Trump hivatalból való elmozdításával végződne. Az ellenben nyilvánvaló, hogy a képviselőházi demokrata többség esetén az elnöki adminisztráció szinte semmilyen érdemi jogalkotási javaslatot nem lenne képes keresztülerőltetni a törvényhozáson a 2020-as elnökválasztásig.
Ha a republikánusok megőrzik a képviselőházi többségüket, akkor egyfelől bizonyosan lekerül a napirendről az impeachment eshetősége, másfelől folytatódhat a dereguláció, esetleg újabb adócsökkentések következhetnek, illetve Trumpék újra nekifuthatnak az előző, demokrata kormányzat egészségügyi ellátási jogszabálycsomagjából még életben maradt elemek teljes kiiktatásának.
