Ez az írás nem az Orbán nevű emberek Flóra nevű lányairól szól. Ezt azért sietek leszögezni, nehogy bajba sodorjam magamat, még kevésbé a lapomat; pontosan tudjuk, hogy az ilyesmi mivel járhat. Pusztán abbéli aggályomnak akarnék hangot adni, hogy Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke Kövér Lászlóhoz fordult, hogy vizsgálják felül, Demeter Márta nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Mint tudjuk, az LMP-hez igazolt és immár társelnöki posztot szerző politikus hibát követett el; hamis információval támadta meg a miniszterelnököt és családját.
Ennek részleteibe nem mennék bele, akkor ugyanis le kellene írnom mindazt, amiért Demeter a célkeresztbe került, bár nem teljesen értem, hogy ha hamis adatokat közölt, azok miként jelenthetnek államtitkot, vagy éppen nemzetbiztonsági kockázatot. De tegyük ezt is gyorsan félre, mert lassan belecsúszom a részletekbe. Hanem itt van ez a derék hajdani polgármester, miniszter, frakcióvezető Kósa Lajos, akit sehogy sem hagyott nyugodni Demeter Márta súlyos hibája, és az országgyűlés elnökéhez fordult. (Kövért bizonyára meglepte párttársa indítványa, de rutinos politikus révén gyorsan megértette, hogy cselekednie kell.)
Vajon Kósa mit gondol a saját sorsáról? Ő vajon jelent-e bármilyen kockázatot? Helmeczy László ügyvéd szerint csak a tükörbe kell néznie a volt debreceni vezetőnek, hogy találkozzon egy ilyen kockázatot jelentő személlyel, de az is lehet, hogy Helmeczy rosszindulatú, vagy csak elvtelenül védi azt a csengeri asszonyt, aki közjegyzői papíron 1300 milliárd forint befektetésével bízta meg hajdani barátját. (Ez volna Kósa Lajos.) A barát, amikor vállalta a mesés összeg fölötti gondoskodást, csak az ország javát akarta szolgálni; ki tagadhatná, hogy az állampapírok a nemzet gyarapodásának eszközei. Az a nyolcszázmillió, amit előbb a feleség, majd a mama javára akartak írni, nem jutalomként szolgált, meg egyébként is, nem így volt. Ezt bizonyítja, hogy az említett csengeri asszony után megindult a nyomozás, nemzetközi elfogató parancs alapján haza is hozták Svájcból, egyesek szerint éppen az igazságot követelő Kósa Lajos kezdeményezésére. Meg egyébként is, hogy a csengeri nő mit csinál azzal a nem is létező nyolcszázmilliócskával, igazán nem tartozik Kósára.
Na de most itt áll egy új információ, miszerint maga a képviselő is szentesített egy olyan tranzakciót, amelynek kedvezményezettje ő maga lett volna. Azt mesélik: fekete-fehéren kimutatható, hogy Szabóné – ő a csengeri háziasszony – elköteleződése egyértelmű jelét kívánta adni, egyenesen Kósa Lajosnak. Nem valamelyik családtagjának, hanem egyenesen neki. És ha így történt, vajon milyen szándék vezérelte a magas tisztségeket betöltő politikust? Vajon nem illett volna tudnia Kövérnek és Orbánnak – persze nem miattunk, halandók miatt, ránk igazán nem tartozik semmi -, hogy Kósát hogyan és mivel kívánják megjutalmazni? És vajon egy ilyen jutalom nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot?
Kellene már az a tükör.