Az október 31-íki nagyszerű forradalmi nap vértelenül múlt volna el, ha a kivívott siker után nem akadt volna mégis egy áldozata: gróf Tisza István.
A geszti kényurat a háború egyik főbűnösét, Magyarország megrontóját, akit eddig elkerült a népítélet golyója, csütörtökön este elkeseredett forradalmárok megölték.
Tisza István e nélkül is áldozata volt a forradalomnak. Ez a forradalom kivégezte őt golyók nélkül is: erkölcsi és politikai halállal. Holt emberré vált ő abban a pillanatban, amelyben csúfosan összeomlott egész rendszere.
A leggonoszabb és legkonokabb osztályuralomnak — amelyhez foghatót ma már Európában sehol sem lehet találni — ő volt a megszemélyesítője; a kormányzati kíméletlen brutalitásnak, a tömegeket provokáló junkergőgnek és hatalmi elbizakodottságnak olyan kimagasló képviselője volt ő, amilyent, egy egész emberöltő államférfiai között, hiába keresünk Európaszerte.
Csütörtökön délben ennek mind vége volt: megdőlt — reméljük, örökre — az őbenne megtestesült junkeruralom és az erőszak kormányrendszere. A bukott kényúrnak látnia kellett mindannak a siralmas összeomlását, amiért egész életén keresztül jó ügyhöz méltó szívóssággal és elszántsággal küzdött, amiért magára vette milliók átkát és gyűlöletét, amiért ennek az országnak és ennek a kornak legutáltabb alakjává vált.
A törekvéseiben megbukott és erkölcsileg meghalt Tisza Istvánnak élnie kellett volna még sokáig, hogy végigszenvedje az élőhalottság erkölcsi kínjait hogy érezze az ország népének feneketlen gyűlöletét, hogy a szívét égessék az özvegyek és árvák könnyei, hogy lássa, milyen országos átok tapad nevéhez.
Akik megölték: jót tettek vele, hiszen mindettől megszabadították. Ez a kivégzés — a mi érzésünk szerint — fölösleges volt.
Hogyan történt Tisza István meggyilkolása?
Csütörtökön délután 6 óra tájban hat fölfegyverzett katona jelent meg gróf Tisza István Hermina út 35. szám alatt lévő villája előtt. A sötétben, a nyitott kapun és üres kerten át észrevétlenül értek a ház elé.
A katonák tudták, hogy Tiszája nyolc csendőr vigyáz, azt is tudták, hogy a csendőrök a villa pincéjében tartózkodnak. Három katona beugrott a pincébe, ahol a meglepett csendőröket lefegyverezték és útjukat elállták, három katona pedig benyomult a villába, ahol az első szobában szemben találták magukat Tiszával, aki a zajra fölugrott.
A szobában volt Tisza Istvánné. és Almássy Denis grófné is. Tisza a kezében szorongatott valamit. A katonák azt hitték, hogy fegyver és fölszólították, hogy tegye le. Kiderült azután, hogy amit a kezében szorongatott egy kulcs volt.
A katonák kiküldték a szobából a nőket, azok nem mentek. Erre a katonák Tiszának szegezik a fegyvert, azt mondva neki egyikük:
— Maga az oka a háborúnak. Maga miatt halt meg annyi ember!
Tisza ezt tagadja és félre akarja tolni a feléje irányuló fegyvereket
Ebben a pillanatban eldördülnek a fegyverek közvetlen közelből, többször egymásután. Tiszát két golyó találja, és összeesik.
A katonák vállukra vetették a fegyvert és eltávoztak.
Az egyik golyó Tiszát a bal felső lapockával érte és áthatolva rajta, a jobb karján jött ki. A golyó valószínűleg a lépet sértette meg. A katonák távozása után pár perccel Tisza meghalt
Értesítették a mentőket, akik azonban már csak a halált konstatálhatták.
Népszava 1918. november 1.
