Szinte csak a tisztelet hangján reagáltak szerte a világban a hírre, hogy Angela Merkel német kancellár nem indul újra a CDU elnöki tisztségéért és 2021 után elköszön a politikától. Orbán Viktor az ATV-nek azt mondta: „Mi nem avatkozunk bele a német belpolitikába. Tisztelői voltunk és maradunk a kancellár asszonynak.” A magyar miniszterelnök nem bocsátkozott esélylatolgatásba, hogy a bejelentés milyen hatással lehet a Fidesz pozíciójára az Európai Néppártban, az ATV kérdésére csak annyit válaszolt: „Mi vagyunk a néppárt.”
Angela Merkel egyik legfőbb európai szövetségese, Emmanuel Macron is méltatta a kancellárt, rendkívül tiszteletre méltónak és rendkívül méltóságteljesnek nevezve döntését. A francia államfő ugyanakkor aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a lépés teret nyit majd a szélsőjobboldali erők előtt Németországban és Európa-szerte. Hozzátette, ez egyben motiválja is, a szélsőjobboldal megerősödése ugyanis szerinte csak annak köszönhető, hogy más pártok nem tudnak válaszokat adni az emberek dühére, aggodalmaira.
A lengyel kormány ugyan az utóbbi időben sem ápol túl jó viszonyt Berlinnel, ám az MTI tájékoztatása szerint Jacek Czaputovicz lengyel külügyminiszter is kiemelte Angela Merkel szerepét az Európai Unió stabilizálásában, és támogatásáról biztosította a kancellárt hivatali ideje fennmaradó részére. Aleksander Vucic szerb elnök pedig azt nyilatkozta, habár nem értenek egyet mindenben, de nem örül neki, hogy 2021 után Angela Merkel visszavonul a politikától, és nagyra tartja a politikust.
Természetesen nagy port kavart a bejelentés a világsajtóban is. Az amerikai Politico európai kiadása például rendhagyó módon úgy véli, a kancellár valójában nélkülözhető. Véleménycikkében a szerző azt írja, habár a Nyugat már kongatja a vészharangokat, ahogyan Donald Trump nem elegendő ahhoz, hogy egymaga lerombolja a liberális világrendet, ugyanúgy Angela Merkel sem lenne elég ahhoz, hogy megmentse azt. Szerinte annak ellenére, hogy a kancellár valóban a sziklaszilárd stabilitást jelentette, Európa és a világ jól meglesz nélküle, még ha a politikai helyzet kiszámíthatatlanabbá válik is. A cikk amellett érvel, hogy a német politikus részben önmagának is köszönhette bukását, mikor 2015-ben beengedte a migránsokat.
Szerkesztőségi cikkében helyes lépésnek nevezi a visszavonulást a The New York Times is, mint írják, egy jó politikus tudja, mikor kell kilépni, és 13 év vezetőként több, mint elég. A baloldali lap mégis úgy véli, a kancellárral Európa egy fontos vezetőjét veszíti el, aki felismerte, hogyan kell kezelni a vezető nélkül maradt szabad világot. Méltatásukban kiemelik, hogy a nyugodtságot és stabilitást jelentette abban a korban, mikor Vlagyimir Putyin Oroszországa újra ellenséges hatalom lett, Donald Trump átengedi a világ vezető szerepét, Nagy-Britannia pedig kilép az Európai Unióból.
A brit baloldali The Guardian a német vezető távozását ahhoz felejthetetlen pillanathoz hasonlítja, mint mikor Margaret Thatcher vagy Francois Mitterrand visszavonult. A cikk is kiemeli, hogy Angela Merkel biztos pontként végignézte, ahogy a világ vezetői váltják egymást. A szerző végül azon kesereg, hogy milyen kár, hogy Nagy-Britannia nem tudja pótolni azt a fájó hiányt, amelyet a kancellár hagy maga után a világpolitikában.
