Önkormányzati választásokat tartanak ma Izraelben, szemben a parlamenti választásokkal, mikor kizárólag izraeli állampolgárok szavazhatnak, ilyenkor az állandó lakhellyel rendelkező lakosok, tehát például a Golán-fennsík drúz és Kelet-Jeruzsálem palesztin lakossága is leadhatja voksát. Pontosabban csak adhatná, ugyanis valószínűleg idén is bojkottálják a szavazást, mivel úgy érzik, ellenkező esetben elismernék az izraeli megszállást. Öt évvel ezelőtt palesztin becslések szerint a palesztinok mindössze egy százaléka járult az urnák elé, és azóta csak nőtt a csalódottságuk, miután Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és átköltöztette a nagykövetséget Tel-Avivból.
Pedig csak Jeruzsálemben a palesztinok száma háromszázezer körüli, a lakosság mintegy 40 százalékát teszik ki, így akár komoly befolyásuk is lehetne. Idén nagy port kavart, hogy a szokásokkal szembeszállva a polgármesteri székért egy palesztin, Aziz Abu Sarah is bejelentkezett, mondván jól látható, hogy a bojkott nem vezet célra. A fiatalemberre azonban mindkét oldalról támadások özöne zúdult, így végül inkább visszalépett. Ez persze nem jelenti azt, hogy palesztinok egyáltalán ne indulnának az önkormányzati választásokon, de kevesebben vannak, szavazóik sokszor inkább zsidók, ráadásul gyakran éri őket az a bírálat, hogy kiszolgálják az izraeli rendszert.
A voksolás tétje természetesen nem csak a települések vezetése, de Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, és pártját, a Likudot is komoly teszt elé állítják. A 120 tagú Knesszetben a kormány ugyan viszonylag kényelmes többséggel bír, ám a hattagú koalíció szövetsége törékeny, szinte nincs olyan hónap, hogy valaki ne fenyegetőzzön előrehozott választásokkal. A sorozatos korrupciós botrányok ellenére azonban Netanjahu népszerűsége töretlen. A 10-es Csatorna múlt heti közvélemény-kutatása szerint ha most rendeznék a választásokat az erőviszonyok lényegesen nem változnának, a Likud megőrizné 30 mandátumát. Ellenzéki oldalon ugyan a centrista Van Jövő (Yesh Atid) 11-ről 19-re növelné mandátumai számát, de közben a Cionista Unió baloldali szövetség ereje megfeleződve 12 képviselőre esne, azaz valószínűleg újra Netanjahu futhatna neki a kormányalakításnak. Egyelőre nem érdeke a kormányfőnek sem, hogy egy előrehozott választással próbáljon erősíteni. Főként, mivel akár történelmet is írhat: ha júliusig kihúzza, megdönti David Ben Gurion rekordját a leghosszabb ideje szolgáló izraeli miniszterelnökként.
Az izraeli-palesztin béke megteremtésével azonban aligha írja be magát a történelemkönyvekbe. A Donald Trump által csak az "évszázad alkujaként" beharangozott tervnek egyelőre se híre se hamva, olyannyira, hogy állítólag a franciák már azt latolgatják, ha az amerikai elnök nem áll elő ötleteivel, majd megteszik ők. Az biztos, hogy a november hatodikai úgynevezett amerikai félidős választásokig már nem fog történni semmi az ügyben, hiszen egy esetleges demokrata többség a törvényhozásban felülírna mindenféle szándékot. De ha nyernek is a republikánusok, az alapján a kevés alapján, ami eddig kiszivárgott, sok jóra nem lehet számítani. Főleg, miután úgy tűnik, az amerikai elnök végleg elvágta magát a palesztinoknál, vasárnap Mahmúd Abbász palesztin elnök például kijelentette, a Balfour-nyilatkozattal szemben - az 1917-es brit dokumentum „ígért” zsidó nemzeti otthont - Trump terve biztosan meg fog bukni.
Közben a helyzet a gázai övezetben is újabb háborúval fenyeget. A radikális Hamasz által irányított övezetben rendszeresek a tüntetések, amelyek már szinte minden nap halálos áldozatot is a követelnek, az elmúlt hónapokban már több mint kétszáz palesztin veszítette életét. Ismét megszaporodtak az Izraelre kilőtt rakéták is. Az övezetben a helyzet kilátástalan, áram csak néhány órára biztosított, alig van tiszta ivóvíz, viszont az egész világon itt a legmagasabb, negyven százalék feletti a munkanélküliség.
