A Saul fia átütő sikere kapcsán sosem volt kérdés, hogy tekintélyes szerepet játszott-e benne Röhrig Géza. Mind az alakítás, mind a filmhez kapcsolódó beszélgetésekben, pódiumesteken. Az viszont egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mit kezd Röhrig a helyzettel, ha szeretne egyáltalán színészi karrier lehetőségével bármit is kezdeni. Ismerve Hollywoodot és íratlan szabályait, simán előfordulhatott volna, hogy viszontlátjuk őt egy nagyköltségvetésű látványmoziban fura kosztümben, de ő nem ezt a verziót választotta. A kockázatosabb megoldást preferálta, elvállata egy indy, azaz független produkció, Shawn Snyder rendezte To Dust főszerepét. Jól tette: a mű jól sikerült és a New York-i Tribeca fesztiválon, ahol a világpremiert tartották, elnyerte a közönségdíjat. Hasonlóan, mint a Saul fia esetében, a siker nagyban Röhrig Gézán is múlt.
A To Dust (hivatalos magyar címe még nincs), noha magán hordozza az amerikai független filmek szinte minden kézjegyét, egyedire sikerült. Ennek egyik oka, hogy Snyder egyszerre akart szórakoztatni és mélyre menni. A mű hőse Shmuel, a haszid kántor (Röhrig Géza), aki fiatalon elveszti a feleségét. A mélyen vallásos férfi nem tudja feldolgozni párja halálát, pontosabban nem tudja elviselni, hogy a földbe eltemetve szenved – mivel az ortodox zsidó vallás szerint, amíg a test le nem bomlik teljesen (porrá nem válik újra), addig a lélek egy része nem tud távozni. Shmuelt nem hagyja nyugodni, hogy imádott hitvese lelke egy koporsóban gyötrődik, így szeretné megtudni, hogy mennyi ideig tart, míg lebomlik a teste. Nem rest ennek kapcsán bűnt – milyen bűnt, bűnök brutális sorozatát – elkövetni, így megkeres egy professzort, Albertet (Matthew Broderick), hogy tisztába tegye a tudását a bomlással és rothadással kapcsolatosan. Miközben pontosan tudjuk, hogy Albert nem tudós, hanem csak egy lüke iskolai tanár, de az összes hibája ellenére komolyan veszi a feladatot, Shmuel spirituális útját igyekszik megoldani.
A felállás komoly, de ezután a rendező nagyon sokat lazít, és a buddy movie, azaz a két ember baráttá válását bemutató műfaj felé tereli a látottakat. És, ahogy a műfaj megköveteli, rengeteg humoros szituáció bontakozik ki. Köztük egy sertés rituális megölése, eltemetése, majd többszöri kiásása, de itt is a részletekben rejlik a lényeg – legyen elég annyi, hogy elképesztően humoros tud lenni a film. És amikor megtudják, hogy létezik egy farm, ahol tudósok emberi testek lebomlása kapcsán kísérleteznek..., de inkább nem folytatom.
Ami pedig minket különösen izgat, az maga Röhrig Géza, aki minden körülmények között szuper: tud drámai lenni (ezt eddig is tudtuk), de pazar komikusi kvalitásai is vannak. Mindent tud: ha kell robban, máskor pedig spirituálisan messze jár és szinte csak pislákol. Ám karakterének talán legnagyobb erénye, hogy képes túllépni a vallási dogmákon, ezt pedig Röhrig abszolút hitelesen mutatja meg.
Shawn Snyder szerencsére nem elégedett meg a vígjátéki vonalvezetéssel, a film lezárásában visszatér a spirituális vonalhoz és képes egyedi módon, érvényes érzelmi és értelmi intelligenciával hozni a lezárást, amely után mi, nézők is nyugodtan elgondolkodhatunk a létezésről, és azon, hogy vajon mi lesz velünk evilági utazásunk végeztével.
