A Charta 77-tel anno szolidaritást vállaló magyarok nyílt levele a Cseh Köztársaság Parlamentje Képviselőházának elnökéhez, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez.
Tisztelt Radek Vondráček Úr!
Tisztelt Andrej Danko Úr!
1979. október 24-én Csehszlovákiában súlyos börtönbüntetésre ítélték a Charta ’77 mozgalom hat legismertebb személyiségét: így remélték elriasztani a többi tagot attól, hogy a tömörülés 1977. január 1-től vállalt küldetése mellett kitartva, továbbra is számon kérjék az államon a nemzetközi szerződésekben vállalt jogállamisági kötelezettségeinek megsértését.
Az ítéletre reagálva mi (más akkori aláíró társunkkal egyetemben) az államunk elnökéhez fordultunk, a tiltakozásunkat kifejezendő, illetve az állampárt vezetőjéhez avégett, hogy a tekintélyét latba vetve lépjen fel az első fokon elítéltek felmentése és szabadon bocsátása érdekében. Úgy véltük, „az emberi jogok és a demokrácia védelmében” szükség van erre.
Ma a térségünkben ismét olyan kormányok vannak hatalmon, amelyek szisztematikusan megsértik a nemzetközi szerződésekben vállalt jogállamisági kötelezettségeiket. Ahogy negyven éve, ma is politikai céloknak rendelik alá a jogot; és ahogy akkor, úgy ma is Moszkva érdekeinek hasznos magatartást folytatnak Európa nyugati felével szemben. Az uniós szolidaritás obstruálásához fedőtörténetként használják a földönfutók – az ő diszkriminatív nyelvhasználatukban: „migránsok” – jelentette problémát, jóllehet az nem vagy alig érinti térségünket.
Mindebben a magyar kormány élen jár, és az Európai Bizottság után most már az Európai Parlament is szükségét érezte annak, hogy kormányunkat megpróbálja visszatéríteni a szerződéseknek megfelelő, az emberi jogok és a demokrácia érvényesülését szavatoló útra.
Most a Szlovák Nemzeti Tanács elnöki kezdeményezésre az EP-határozat elítélésére készül, miután azt október 2-án a Cseh Köztársaság Parlamentjének alsóháza is már elítélte. A cseh parlamenti állásfoglalás „helytelen és nem szerencsés" lépésről beszél; továbbá arról, hogy „még jobban elmélyülnek az Európai Unió régi és új államai közötti árkok és bizalmatlanság".
Sajnálatos módon e megállapítás igaz, ha nem is arra, hogy az EP megszavazta a (néhány ponton téves) Sargentini-jelentést, hanem térségünk kormányainak magatartására és az ahhoz a nemzeti parlamentektől kapott támogatásra.
Amit e kormányok és parlamentek napjainkban a joguralom, valamint az európai testvériség ellen elkövetnek, az a jelen és a jövő elárulása. Önök azonban, Elnök urak, a nemzetük múltjával, Václav Havel, Ján Mlynárik és társaik erkölcsi örökségével is szembefordultak.
Budapest, 2018. október 24-én
Ádám Péter műfordító
Balla Margit grafikus
Barna Imre szerkesztő
Békés Vera filozófus
Békéssy Péter programozó
Bodansky György publicista
Csákó Mihály, szociológus
Csillag Veronika pszichoanalitikus
Dalos György író
Dezsényi Katalin szerkesztő
Erdélyi Ágnes filozófiatörténész
Erős Ferenc pszichológus
Garai László pszichológus
Gáspár Zsuzsa szerkesztő
Havas Gábor szociológus
Hegedüs András közgazdász
Hegedüs József közgazdász
Hermann Zsuzsa nagymama
Iványi Gábor lelkipásztor
Jánossy András közgazdász
Juhász Pál közgazdász
Kelen András közgazdász
Kenedi János kritikus
Kertesi Gábor közgazdász
Klaniczay Gábor történész
Kozák Gyula szociológus
Kőszeg Ferenc szerkesztő
Lengyel György szociológus
Ludassy Mária filozófiatörténész
Mécs Imre elektromérnök
Nádasdy Ádám nyelvész
Pécsi Vera közgazdász
Pető Iván levéltáros
Steiger Kornél filozófiatörténész
Sulyok Miklós, egykor matematikus, most szakács
Szilágyi Ákos költő
Tamás Gáspár Miklós filozófus
Váncsa István újságíró
Zsámbéki Gábor rendező
Zsolt Angéla