A 2008-as gazdasági válság idején körülbelül 318 milliárd forintot költött az állam gyógyszertámogatásra. Ehhez hozzáadódott 110 milliárd forint lakossági hozzájárulás, vagyis az az összeg, amit a vényköteles, támogatott gyógyszerekért az emberek a patikában kifizettek. A második Orbán-kormány 2010 után azzal szembesült, hogy a kiadások két év alatt 38 milliárd forinttal nőttek, ezért a Széll Kálmán-tervben már úgy számoltak: 2012-ben 83 milliárd, 2013-ban és 2014-ben 120-120 milliárd forint megtakarítást kell elérni.
A lakosság 2010-ben 406 milliárd forint értékben vásárolt gyógyszert, ennek 27 százaléka volt az állami támogatású. Az OECD adatai alapján 2010-ben az egészségügyi kiadások egyharmadát (33 százalékát) jelentette Magyarországon a gyógyszerre költött összeg. A Visegrádi-tagországok átlaga – Magyarországot nem számolva – ezzel szemben 24,6 százalék volt. Az egészségügy egészét tekintve az is látszik, hogy hazánkban 2010-ben az egészségügyi kiadások 67 százalékát fedezte az állam, míg Csehországban, Lengyelországban és Szlovákia átlagosan 75,6 százalék az arány – tehát a magyar állam már akkor is „kikényszerítette” a lakosságból, hogy a pénztárcájába nyúljon, ha meg akar gyógyulni.
Bár jelentős forráskivonást harangozott be, a Policy Agenda elemzése szerint a kormány valójában nem csökkentette érdemben a gyógyszerkassza kiadási oldalát. Olyannyira nem, hogy 2017-ben már 340 milliárd forintba került a járóbetegek gyógyszertámogatása, ami 2008-hoz képet 22 milliárd forinttal magasabb, míg 2011-hez képest is csak 5 százalékkal kevesebb. Közben az emberek rákényszerülnek, hogy egyre mélyebben nyúljanak bele a zsebükbe, hiszen 2011-hez képest 10 százalékkal nőttek a lakossági kiadások a támogatott gyógyszerpiacon.
Amennyiben csak a gyógyszerfinanszírozás pénzügyi részét nézzük, akkor az látszik, hogy az állam a második Orbán-kormány hivatalba lépéséhez képest (2010. év) tavaly 3 százalékkal kevesebbet költött a betegek térítési díjának csökkentésére. Ez idő alatt a gyógyszerek esetében 23 százalékos volt az infláció a KSH adatai alapján. Általában tehát nőtt a gyógyszerek, gyógyászati cikkek ára, de közben az állam kevesebbet fordított erre. Ez két következménnyel járt:
- növekedtek a térítési díjak a támogatott gyógyszereknél, átlagosan 7 százalékkal, azaz 2017-ben 8 milliárd forinttal többet költöttek a rászorultak ezen a téren, mint 2011-ben;
- megnőtt a nem támogatott gyógyszerekre elköltött összeg is, mégpedig 27 százalékkal. Ez 30 milliárd forintos terhet jelentett a lakosságnak, és feltehetően tovább növekszik ebben az évben is.
A támogatott gyógyszerpiac sok szempontból nem szabályos piacnak számít, hiszen a támogatott gyógyszerek köre és mértéke nem a kereslet-kínálat szabályait követi, és nem is feltétlenül hatékonysági szempontokat. Ezért lehetséges az, hogy a „torz piaci működésnek” van egy olyan hozadéka, hogy a betegek elfordulnak a „támogatott” készítményektől, és inkább jobban kinyitják a pénztárcájukat, és drágábban vásárolnak. Ez utóbbi folyamat társadalmi szempontból pedig azzal jár, hogy egyre jobban szétválik a tehetős és szegény betegek gyógyulási esélye.
