A minta persze nem reprezentatív, de túlzás lenne azt állítani, hogy a Terror Házánál kedden délután háromkor harci lázban vagy győzelemittasan gyülekezett volna - a nem is olyan nagy létszámú tömeg.
A szokásos utcai árusok esetében némi meglepetést az okozott, hogy több helyen lehetett uniós zászlót is kapni, kérdésemre ráadásul azt mondták, hogy ezek is jól fogynak, ami lassan már meglepetésként hat egy Fidesz-tüntetésen a folyamatos Unió-ellenes retorika miatt. A kezdés előtt 50-es évekbeli slágerek szóltak a hangszórókból, a résztvevők nagy többségének minden bizonnyal még élő emléket jelentettek.
A megemlékezést Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója nyitotta meg, ő azzal kezdte, egy nemzet erőt és reményt csak a büszkeségre okot adó pillanatokból meríthet, például az 1956 októberében történtekből.
“Ha most egymás mellett megállunk és megnyitjuk a szívünket, azt tapasztaljuk, egyre erősebbnek érezzük magunkat” - mondta. Szerinte 56 hőseinek köszönhetjük, hogy “képesek voltunk megőrizni immunrendszerünket”. Majd már jött is az uniós párhuzam, 56-ban is kudarcot vallott, hogy valakik megpróbálták kitörölni nemzeti identitásunkat, hiába alkottak hamis emléknapokat, hogy az ifjúság agyát átprogramozzák.
“A kommunisták született lúzerek voltak és ezt ők is tudták” - itt jött az első valamirevaló reakció a nem túl lelkes közönség részéről. Majd felolvasta a nagyon-nagyon régi, szakállas viccet az ÁVÓ-sok által kivallatott múmiáról. A közönség illedelmesen nevetett és tapsolt. Majd újabb párhuzam: ha az európai népek tudnának magyarul, láthatnák, hogy a mi nyelvünkből hiányzik a politikai korrektség, mert “mi nem tudunk szabadság nélkül élni”. “Minket magyarokat mindig csak erőszakkal lehetett megfosztani a szabadságunktól, szuverenitásunktól, önrendelkezésünktől” - mondta, majd az Fidesz elit által már lesajnált rendszerváltás azért kapott Schmidt-től egy pozitív gesztust: a 89-es rendszerváltás 56 örököse és beteljesítője volt. Szerinte ugyanakkor 89 nem egy rendszerváltás, hanem egy antikommunista ellenforradalom volt. Ezután természetesen egy Ákos-szám következett.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora szerint az ukrajnai magyar kisebbség jogai súlyosan sérülnek, de csak Magyarországon emelték fel értük a szavukat, az európai jogvédők nem foglalkoznak velük. Ugyanakkor az ukrán hatósági zaklatások ellenére is maradnak, mert otthon vannak.
“Mi őshonosak vagyunk e vidéken, mint az indiánok Amerikában, és ezért a nemzetközi jognak megfelelő védelmet kívánunk magunknak” - mondta. Adófizető ukrán állampolgárként pedig elvárják, hogy háborítatlanul élhessenek a szülőföldjükön.
Orbán Viktor azért nagy tapsot és elszórt Viktor-Viktorozást kapott természetesen. A matematika egyik tétele szerint két negatív szám szorzata mindig pozitív” - kezdte, a már említett apuka nem szalasztotta el a pedagógiai ziccert, hogy felhívja a figyelmet a tételre a gyermekeinek. Orbán szerint szinte minden nagy történelmi esemény negatív módon zárul a magyar történelemben, mégis itt vagyunk, túléltünk, pozitívan nézhetjük a jövőt. A baj 1955-ben is végzetesnek tűnt, fél évszázad alatt kétszer is elveszítettük Magyarország kétharmadát és akkor a kulturális megsemmisülés fenyegette a maradék Magyarországot is.
Szerinte az 1956-os szabadságharcosok ésszerű döntést hoztak, a szovjetek éppen kivonultak Ausztriából, a kommunisták egymást bicskázták, a nyugat pedig segítséget, támogatást ígért, így meg kellett próbálniuk - meg is próbálták. Jól mondta Faludi, 1956 nekünk nem emlék és nem történelem, hanem a szívünk és a gerincünk - idézte a költőt a kormányfő. Hálásak vagyunk, hogy nekünk nem egy fél évszázados nyomasztó emlék jutott örökségül, az 56-osok révén még a kommunista elnyomás alatt is büszkék lehettünk a hazánkra - mondta.
De a végeláthatatlan germán és szláv tengerben mégis megmaradtunk, ez a magyar történelem matematikája, a sok mínusz kiadott valahogy egy pluszt.
Orbán szerint joggal gondoltuk, hogy a szovjetek távozása után végre összhangba került a történelmünk, a kultúránk és a világpolitikai helyzetünk, újra elfoglalhatjuk a helyünket Európában, amely a szabad nemzetek, a keresztény kultúra talaján áll.
"De álmunkban sem gondoltuk volna, hogy 29 évvel a rendszerváltás után Európát nem külső katonai fenyegetés, hanem saját maga sodorja veszélybe. Ki gondolta volna, hogy a Föld legsikeresebb kontinense néhány év alatt a bukás szélére sodródik? Az európai emberek nemzetek fiainak születnek, németnek, lengyelnek, horvátnak, svédnek, Európa a nemzetek hazája és nem olvasztótégely. Ki gondolta volna ezek után, hogy újra lábra kaphat az Európát már többször romba döntő birodalmi gondolat? Hogy mások akarják megmondani, kikkel éljünk együtt, hogy koholmányok alapján megfenyegetik Lengyelországot, Szlovákiát, Romániát, Magyarországot sőt Olaszországot is?"
"Brüsszelből sohasem hódítottak, csak gyarmatokat igazgattak, de mi nem voltunk soha sem gyarmat, sem gyarmattartók, így nem adjuk oda a hazánkat soha senkinek. Brüsszelt ma azok uralják, akik a szabad nemzetek helyére Európai uralmat akarnak. Ma már számos európai országban is az európai birodalom hívei kormányoznak, ezért tudható, milyen lesz, ha ők jutnak többségbe: más kultúrájú emberek jelennek meg és megváltoztatják városainkat, a terror a hétköznapok része lesz, a szólásszabadság pedig csak addig terjed majd, amíg őket visszhangozza. Ezek az erők valamennyien bevándorlás-pártiak, ezek a hatalmas erők szándékosan nem védte meg Európát, nem a képesség hiányzott, hanem az akarat, a migrációval szemben."
Majd jött az obligát sorosozás: Soros György paradicsoma lenne ez a szörnyű, új Európa. Végül hamisítatlan kampánybeszédbe váltott az állami megemlékezés, Orbán szerint a nemzetek Európájának kell érvényesülnie, válasszuk a függetlenséget, a globalizmus helyett. A miniszterelnök szerint csak a szuverén országokban marad meg a demokrácia és a szabadság, ezért “válasszuk a nemzeti büszkeség jövőjét”. A tömeg természetesen tapssal jutalmazta az elhangzottakat, a két kisfiú is lelkesen ugrált - indulhattak a Hősök terére a fagyoskodás után.
