- A turistaszezon közepén, egyik pillanatról a másikra elveszítettük a programszervezőnket – panaszkodott az egyik somogyi kistelepülés polgármestere. A vezetőt azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy nyáron kiderült: akár 3-4 ezer - jellemzően vidéki könyvtárak, levéltárak, művelődési házak munkáját segítő - kulturális közfoglalkoztatottól leépítéséről döntött a Belügyminisztérium.
– Meglehetősen sok a látnivaló nálunk, így a csoportok vezetése, koordinálása, a különböző programok, kiállítások megszervezése, az ezzel kapcsolatos anyagok elkészítése egész embert kívánt. Az elmúlt években a kulturális közmunkásoknak köszönhetően remekül működött minden, akadt olyan esztendő, amikor két embert is tudtunk foglalkoztatni, annyi volt a munka. Azóta viszont minden rám, illetve az egyetlen adminisztrátorra hárul, be kellett építenünk a napi teendőink közé egy teljes munkakört. A korábbi közfoglalkoztatottunk jelenleg közmunkásként azért besegít, de - miután a törvény szerint más összegű bér jár a a közmunkásnak, mint a közfoglalkoztatottnak - nagyjából 25 ezer forinttal kevesebbet keres. Eddig bruttó 110 ezret vihetett haza, most pedig 81 ezret - mondta a polgármester.
A leépítést egyébként egyebek mellett azzal indokolták, hogy a kulturális közfoglalkoztatottak jobban képzettek, ezáltal felszívja majd őket a versenyszféra. Szakértők szerint ugyanakkor kétharmaduk kistelepüléseken dolgozott, így nehéz elképzelni, hogy a munkaerőhiány ellenére el tudnak majd helyezkedni.
- Az aprófalvakban még érdemi fizikai munkalehetőség sincsen, nemhogy fizetőképes kulturális terület – mondta Karczagi Attila közgazdász. – Ráadásul a kulturális közmunkások jellemzően humán végzettségűek, emellett többségük vagy pályakezdő, vagy ötven év fölötti, s utóbbiaknak még prosperáló vidékeken is igencsak behatároltak a lehetőségeik. Sokuknak tehát nem marad más, mint a közmunka - legalábbis addig, amíg az állam be nem építi járandóságukat a települési normatívákba. - Elvégre, ha valaki az önkormányzatnál dolgozik programszervezőként vagy kulturális munkatársként, akkor annak normális bérezés jár - tette hozzá.
Pontosan erre hivatkoztak a kulturális közmunka ellenzői éveken át, s nem alaptalanul. Az elmúlt esztendőkben ugyanis a „költséghatékonyság” jegyében teljesen általánossá vált, hogy egy adott intézményből – például művelődési házakból, könyvtárakból, közgyűjteményekből – elbocsátottak valakit, majd kulturális közmunkásként visszafoglalkoztatták a régi bérének feléért-harmadáért. Csakhogy utóbbit már nem az adott intézmény vagy önkormányzat, hanem az állam állta.
- Az irodai munkákat is így szervezték át, az önkormányzati intézmények szolgáltatási feladatainál mindenki közmunkást foglalkoztatott – ismerte el egy dél-dunántúli kisváros polgármestere. – Miután vagy öt évig az állam biztosította hozzá a forrásokat, a települések már így tervezték a feladataikat. A nyári elbocsátási hullám így nagyon keményen érintett mindenkit.
És persze nem Magyarországon lennénk, ha a többségnek nem sikerült volna megoldást találnia: szeptemberre a kulturális közmunkások egy része visszakerült korábbi helyére.
- A kulturális közfoglalkoztatottak legnagyobb része a Nemzeti Művelődési Intézeten át került valamelyik intézményhez – magyarázta az egyik leghíresebb dunántúli közgyűjtemény vezetője. - Róluk elvileg le kellett mondanunk, az NMI ilyen programjai ugyanis megszűntek. Viszont az önkormányzatok közmunkaprogramjának keretében kaphatunk embereket, s szerencsére sikerült is a korábbi NMI-n keresztül nálunk dolgozókat immáron önkormányzati közmunkásként foglalkoztatnunk. Komoly adminisztrációba került, de megérte, ugyanis közülük többen nélkülözhetetlen munkát végeznek, például digitalizálják a különféle gyűjteményi dokumentumokat. Emellett más közmunkások is dolgoznak nálunk, mert jelentős költségmegtakarítást jelent, hogy a takarítást, a park gondozását, vagy éppen a termek őrzését nem belső forrásból kell finanszíroznunk.
Az intézményvezető hozzátette, a legnagyobb problémát az jelentette a visszafoglalkoztatás megszervezésekor, hogy a törvény szerint, akinek van megfelelő végzettsége, nem alkalmazható közmunkásként, ugyanis biztosan talál magának állást a munkaerőpiacon.
- Ez Budapestre igaz lehet, de vidéken nem ilyen egyértelmű a helyzet – jelentette ki. Az ideális az lenne, ha ezeket az embereket státuszba tudnánk venni, de erre semmilyen forrásunk nincs. Arra sincs remény, hogy pluszpénzeket kapunk, mert éppen az a lényeg, minél jobban leépítsék a közmunkát. Nálunk például februárig maradhatnak, akiket szeptemberben vissza tudtunk venni, s utána már tényleg bezárul minden kiskapu. Egyelőre elképzelni sem tudjuk, hogyan pótoljuk majd a kieső kéttucatnyi dolgozónkat, de könnyen elképzelhető, hogy majd a muzeológusoknak is be kell ülnie hetente egy-egy napra teremőrnek.
