„Szigorú büntetést” ígért Szaúd-Arábiának Donald Trump a CBS-nek adott vasárnapi interjújában, arra az esetre, ha igaznak bizonyulnak a híresztelések Dzsamál Hasogdzsi ellenzéki szaúdi újságíró elhallgattatásáról. Nem az amerikai elnöknek címezve, de kemény hangú reakció érkezett nem sokra rá Rijádból is, azzal fenyegetve, hogy minden Szaúd-Arábia elleni „cselekményre” még nagyobb „cselekménnyel” válaszolnak. Korai még diplomáciai háborút vizionálni, az viszont már ezekből a nyilatkozatokból is látszik, hogy a szövetségesek eddig felhőtlen viszonya könnyen megromolhat. Azért egyelőre mindkét fél nagyon óvatosan fogalmazott. Trump is türelemre intett, szaúdi részről pedig beszédes, hogy a reakció egy névtelen forrástól érkezett, ráadásul utána a washingtoni nagykövetségük sietett hálálkodni az Egyesült Államoknak, amiért nem von le elhamarkodott következtetéseket.
Az amerikai elnök azt nem fejtette ki, hogy milyen büntetésre gondol, azt viszont tudhatjuk, milyenre nem: többször világossá tette, hogy a fegyverüzletek befagyasztása nem jöhet szóba. Trump pragmatikus üzletemberként azt jól látja, hogy ha ők akadályokat gördítenének a fegyvervásárlás elé, akkor majd Kína és Oroszország kapva kap az alkalmon. Márpedig nagyon sok pénzről van szó, még akkor is, ha az amerikai elnök által gyakran emlegetett 110 milliárd dolláros üzlet jelentős része valójában egyelőre nem több szándéknyilatkozatnál. Elnöksége alatt „csak” 14,5 milliárd dollárnyi konkrét eladás valósult meg, ráadásul java részét ennek is még elődje hozta tető alá. Mégis, a szaúdi katonai költségvetés évi 70 milliárd dollár körüli, és valóban megvan a szándék, hogy amerikai fegyverekre költsenek. Az sem utolsó szempont, hogy ezt saját pénzből teszik, nem visszaforgatott amerikai segélyekből, mint például részben Izrael vagy Egyiptom.
Trump esetleg megteheti, hogy olyan szankciókat vezet be, melyek kevésbé érintenék az amerikai gazdaságot. A gond csak az, hogy bármit is tesz, át kellene alakítania teljes közel-keleti stratégiáját. A vejével és tanácsadójával, Jared Kushnerrel együtt kidolgozott Közel-Kelet-politika alapja ugyanis az olajmonarchia, nem véletlen, hogy az elnök első külföldi útja is Rijádba vezetett. Elképzelésük szerint Szaúd-Arábia Washington meghosszabbított kezeként működne a térségben. A terrorizmus elleni harcban, a térségi háborúk megvívásában, az izraeli béketeremtésében, az „arab NATO” életre hívásában. És mindenek előtt Irán ellensúlyozásában. A Trump-adminisztráció elképzelése a síita perzsa államról ugyanis szöges ellentétben áll Barack Obamáéval, aki „integrációval” próbálta megszelídíteni Iránt. Az új amerikai elnök inkább fokozná a nyomást, ebben pedig eddig jó partnerre talált a szunnita Szaúd-Arábiában. Kérdés, ha Rijáddal is összerúgják a port, kire támaszkodhatnak? Főként, miután az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésével egyszer már így is adtak egy fricskát az arab-muszlim világnak, és Tökökországgal sem éppen rózsás a viszony. Közben Szaúd-Arábia nincs egyedül, a 22 tagú Arab Liga, a világ jelentős olajkészletét birtokló Öböl Menti Együttműködési Tanács máris sietett támogatásukról biztosítani őket, és az Iszlám Együttműködés Szervezet is türelemre intett.
Hogy bármiféle „büntetés” egyáltalán szóba jöjjön, ahhoz először is az kellene, hogy kétség nélkül bebizonyosodjon, Dzsamál Hasogdzsit Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán meggyilkolták, és ehhez a szaúdi vezetésnek is köze volt. Erre viszont kevés az esély, így Trump joggal reménykedhet benne, hogy az ügy idővel magától megoldódik, és nem lesz több egy kínos, ám múló botránynál. Rijád közben mindent határozottan tagad, állításuk szerint a történtek mögött Katar lejárató mesterkedése áll. Az információk legfőbb forrása török, - Törökország egyébként Katar egyik fő szövetségese - így elég nehezen rekonstruálhatók hitelesen az események, sok a homályos pont.
Fordulópontot jelentene, ha a törököknek tényleg lennének olyan felvételeik, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják az újságíró meggyilkolását. Egyelőre nem álltak elő ilyenekkel, de elképzelhető, hogy csak nem akarják felfedni kémkedési módszereiket, vagy kivárnak. Ugyanis Rijádnak és Ankarának sem érdeke, hogy hirtelen egymásra borítsák az asztalt, némi közeledés ellenben máris tapasztalható. A szaúdiak nyomozócsoportot küldenek Isztambulba, akik a török hatóságokkal együttműködve vizsgálják ki az ügyet, Recep Tayyip Erdogan pedig állítólag már telefonon beszélt Szalmán királlyal, míg a királyi család egyik befolyásos hercege, Mekka kormányzója Ankarába utazott további egyeztetésre.
