Bajorország mindig egyedi és különleges régiónak számított Németországon belül. 1957, azaz több mint hatvan év óta folyamatosan a Keresztényszociális Unió (CSU) adta a tartományi miniszterelnököt, s ez most sem fog megváltozni, bizonyosan Markus Söder marad a tartományi kormányfői székben. A CSU 37,2 százalékával végül elkerülte a teljes katasztrófát, bár így is 10,4 százalékkal szerzett kevesebbet, mint az előző, 2013-as tartományi voksolás alkalmával. Söder azonban inkább megkönnyebbülten vette tudomásul az eredményt, hiszen jól tudta: az ő felelőssége így aligha merül fel. Ahogy fogalmazott, egy apának is kilenc hónapot kell várnia gyermeke születésére, ő azonban még csak hat hónapja irányítja a tartományi kabinet munkáját. Feledésbe merül az, hogy Horst Seehofer pártelnökhöz hasonlóan ő is rendkívül radikális menekültpolitikájával tűnt ki, s ő is hozzájárult ahhoz, hogy sokan pártoltak el a CSU-tól, hiszen a keresztényszociálisok drámai népszerűségcsökkenése az utolsó három hónapra tehető. Södernek azonban találnia kell egy bűnbakot, s kézenfekvő, hogy Seehofer legyen az. Utóbbi azonban már korábban jelezte, nem hajlandó lemondani a CSU elnöki tisztségéről. Söder elvileg a német kormányt is hibáztathatja a gyenge eredményért, ám az utóbbi hetekben mintha fegyverszünetet kötött volna Angela Merkellel.
A bajor választás bizonyos tekintetben megmutatta a jövőt Európa számára abból a szempontból, hogy lassacskán nem a menekültkérdés lesz a prioritás a választók számára. Arra a kérdésre, a helyiek döntését mely kérdések befolyásolták leginkább, 52 százalék az oktatáspolitikát jelölte meg, 51 százalék az új, megfizethető lakások létrehozását, 49 százalék a klímapolitikát, s csak 33 százalék a menekültpolitikát. A felmérés az is jelzi, Horst Seehofer mennyire rossz stratégiát választott. Folyamatosan a menekültpolitikát helyezte a kampány középpontjába, s még szövetségi belügyminiszterként is ezt szajkózta, amivel épp a jobboldali radikális Alternatívának (AfD) tett komoly szívességet. Kiderült azonban, hogy a választókat messze nem érdekli annyira ez a téma, amit az is jelez, hogy az AfD alig kapott többet tíz százaléknál.
Seehofer stratégiájának kudarcát az a felmérés is bizonyítja, amely szerint a CSU-tól több szavazó vándorolt át a 17,5 százalékkal második helyen végzett Zöldekhez, mint az AfD-hez. Azzal ugyanis, hogy a keresztényszociálisok radikális menekültpolitikát folytattak, elvesztették egy sor mérsékelt, illetve liberális szavazójukat, ugyanakkor a radikálisokat nem nyerték meg.
Akad olyan értékelés is, amely szerint Söder nem bántja Seehofert. Maga a tartományi kormányfő nem elég népszerű saját pártján belül sem ahhoz, hogy pártelnök legyen, s inkább együttműködik a már most béna kacsának számító Seehoferrel, mint a párt élére pályázó, nála liberálisabb Manfred Weberrel, az Európai Néppárt frakcióvezetőjével, vagy a hozzá hasonlóan gondolkodó, de roppant ambiciózus Alexander Dobrindttel.
A voksolás másik nagy vesztese az SPD. A párt elveszíti néppárti jellegét, helyét lassan, de fokozatosan átveszik a környezetvédők. A 2021-es választásig össze kellene szednie magát a szociáldemokratáknak, ez azonban a tavaly szeptemberi választás óta nem sikerült, sőt még tovább csökkent népszerűsége. Az SPD olyan spirálba került, ahonnan nehéz lesz visszajönni, aminek az az oka: nincs igazi politikai víziója, vezetői pedig nem urai a helyzetnek. Az SPD-t négy párt is megelőzte Bajorországban.
Mi várható most? Söder azért értékelte annyira megkönnyebbülten az eredményt, mert a CSU a Szabad Választók (FW) nevű konzervatív, regionális tömörüléssel együtt abszolút többséget szerez a tartományi parlamentben, s mivel két hasonló ideológiájú tömörülésről van szó, ezért a CSU-nak nemigen kell változtatnia eddigi irányvonalán. Már csak azért sem, mert a FW egykor épp a keresztényszociálisokból vált ki.
Sokan örültek volna egy CSU-Zöldek koalíciónak, a mai német politika sztárjai ugyanis a környezetvédők, Söder azonban, amint fogalmazott, „polgári kormányt” akar, amivel egyértelműen a Szabad Választókra utalt. A Zöldek például a befogadásra építő menekültpolitikát képviselnek, a CSU viszont nem. A CSU és a Szabad Választók együttesen viszonylag stabil kabinetet alakíthatnak, így nem várható hosszú kormányalakítási procedúra.
