Macedóniában két hete rendezték meg a népszavazást az ország új nevéről, arról, hogy a Görögországgal való megállapodásnak megfelelően Észak-Macedón Köztársaságnak nevezzék-e a balkáni államot. Nem túlzás azt állítani, hogy az ország sorsa dőlt el a voksoláson, hiszen amennyiben érvényes lett volna és az igenek kerültek volna többségbe, úgy megnyílt volna az út Szkopje előtt az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás előtt. Csakhogy a referendum messze nem lett érvényes, a részvételi arány ugyanis mindössze 37 százalékos volt. Zoran Zaev szociáldemokrata miniszterelnök szerint azonban ez nem jelenti az új név elutasítását, mert a szavazók 94 százaléka voksolt az új név mellett. Ezért a parlamentnek kell szavaznia az ország új nevéről. Ehhez kétharmados többségre lenne szükség, ám a jelenlegi kormánykoalíció nem rendelkezik ekkora támogatottsággal a törvényhozásban. Amennyiben nem lesz meg a kétharmad, előrehozott választást írnak ki.
Zaev már a kampányban arra panaszkodott, hogy Oroszország megpróbálja befolyásolni a voksolás kimenetelét, így több más választáshoz hasonlóan a macedóniai referendum sem volt mentes a Kreml beavatkozási kísérleteitől. Moszkva számára igen fontos az, hogy Szkopje ne a nyugat érdekszférájába kerüljön, s ne csatlakozzon se az EU-hoz, se a NATO-hoz. Amíg a jobboldali VMRO-DPMNE volt hatalmon az országban, ezzel nem is volt semmi gond, hiszen Nikola Gruevszki volt kormányfő – akit a napokban jogerősen ítéltek két év börtönbüntetésre egy korrupciós ügy miatt – meglehetősen Moszkva-barát politikát folytatott, s amikor az ellenzék tiltakozott a demokráciát megcsúfoló, önkényes intézkedései ellen, Soros György ármánykodását vélte felfedezni a háttérben. Nem túl meglepő módon Gruevszki egyébként kiváló kapcsolatokat ápolt Orbán Viktor miniszterelnökkel.
James Mattis amerikai védelmi miniszter szintén még a referendumot megelőzően azzal vádolta Moszkvát, hogy beavatkozik a macedón népszavazásba. Bár az orosz fővárosban úgy tettek, mintha teljesen légből kapott állításokról lenne szó, nyilvánvaló: az ország prioritásai közé tartozik az orosz hegemónia visszaállítása a Balkánon. Ez a törekvés azonban némiképp megbicsaklott 2017-ben, amikor Montenegró az észak-atlanti szövetség tagja lett. Az egykor Oroszországgal kivételes kapcsolatokat ápoló kis balkáni ország viszonya az utóbbi években rendkívüli módon megromlott Moszkvával, a Kremlt 2016-ban egyenesen azzal vádolták, hogy puccsot akart végrehajtani Podgoricában. A montenegrói NATO-tagság azért is volt nagy pofon Moszkvának, mert Vlagyimir Putyin állítólag abban reménykedett, hogy Montenegró segítségével hozhat létre haditengerészeti központot a Földközi-tengeren.
Miért annyira jelentős Macedónia Oroszország számára? Természetesen komoly fegyvertény lenne a nyugat számára, ha Szkopje is az észak-atlanti szövetség tagja lenne. „Nem dobnánk le emiatt atombombát, de léteznek olyan hibák, amelyeknek vannak következményei” – fenyegetőzött Vlagyimir A. Csizov, Oroszország uniós nagykövete. Macedónia azért is fontos terep az oroszok számára, mert az államon menne keresztül az Ukrajnát elkerülő gázvezeték. A nemzetközi sajtó már augusztusban írt arról, hogy Oroszország milyen forrásokon keresztül próbált beavatkozni a macedóniai referendumba, ezt a témát részletesen dolgozta fel a New York Times egy a minap megjelent cikkében. Azt már korábban is tudni lehetett, Moszkva a jobboldali ellenzékhez közel álló labdarúgó csapatoknak folyósított összegeket, hogy a Görögországgal júniusban megkötött megállapodás ellen hangolják a közvéleményt. A Kreml azonban semmit sem bízott a véletlenre, hiszen Görögországon keresztül is akadályokat gördített Macedónia NATO-integrációjának útjába.
Mint a New York Times cikkében írta, az orosz beavatkozás kulcsfigurája a PAOK Szaloniki focicsapat görög-orosz állampolgárságú milliárdos vagyonnal rendelkező elnöke, Ivan Szavvidisz volt, aki korábban az orosz dumában parlamenti képviselőként szolgált. Az amerikai titkosszolgálat júniusban olyan üzeneteket fülelt le, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy Szavvidisz orosz megrendelésre próbálta meg aláásni a Szkopje és Athén közötti kompromisszumot Macedónia új nevéről. Az amerikai tisztségviselők szokatlanul kemény lépésként a bizonyítékokat továbbították a görög kormánynak. Ez hozzájárult a görög-orosz kapcsolatok drámai rosszabbodásához, Athén ugyanis kiutasított két orosz diplomatát. Ez azért fontos fejlemény, mert Alekszisz Ciprasz kabinetje előzőleg baráti viszonyt ápolt Moszkvával, s az állammal szembeni uniós szankciók eltörlését követelte. Washington számára komoly fegyvertény volt Szavvidisz, illetve az orosz szál lefülelése, hiszen eddig csak kevés konkrét bizonyítékot tudtak felmutatni az orosz befolyásolási kísérletekre. „Most megmutatjuk, mi is kemények tudunk lenni” – fogalmazott Christopher R. Hill, az Egyesült Államok korábbi Macedóniába akkreditált nagykövete.
Nyáron már egy sor jele volt az orosz beavatkozási kísérleteknek, több száz álhíreket terjesztő oldal jött létre a Facebookon, amelyek a megállapodást támadták. A megegyezés ratifikálásának napján erőszakba torkolló tüntetéseket tartottak Szkopjéban. S itt jön a képbe Szavvidisz, akire már évekkel ezelőtt felfigyelt az amerikai és görög hírszerzés. Egy a szervezett bűnözést vizsgáló nem kormányzati szervezet (Organized Crime and Corruption Reporting Project) kiderítette, hogy a dohánykereskedelemből gyanús módon meggazdagodott Szavvidisz 300 ezer eurót fizetett a macedón névváltoztatás ellenzőinek. Kaptak ebből politikusok, nacionalista szervezetek, valamint a szkopjei Vardar fociscsapatának ismert huligánjai is. Ők szervezték a parlament előtti tüntetéseket.
Bár az orosz szálat feltárták, a macedón névvita – a referendum eredménytelensége miatt – nem zárult le. Ugyanakkor a Kreml az utóbbi időben többször is védekezésre kényszerült, annak kapcsán is, hogy feltárták azon személyek hátterét, akik meg akarták mérgezni Szergej Szkripal kettős ügynököt. Talán Washington és az EU is egyre hatékonyabban lép fel az orosz befolyásolási kísérletek ellen.
