Erdogan, de pláne Orbán minapi megszólalásai alapján úgy tűnik, hogy a magyar-török kapcsolatok felhőtlenek. Pedig nem. A múlt héten Németországban vendéglátója, Angela Merkel kioktatta a török elnököt az emberi jogokról, aztán Erdogan elment Kölnbe, felavatni Európa legnagyobb mecsetjét. A magyar miniszterelnök óvakodott szóba hozni a Törökországban börtönbe vetett tízezrek, köztük több száz újságíró sorsát. A török hírügynökség (!) fotóin az látszott, hogy zavartan félrenéz, miközben a muszlim vendégek Gül Baba sírjánál imádkoznak. A türbében amúgy Adnan Polat viselkedett házigazdaként. A milliárdos Erdogannál is jól fekszik, nálunk pedig Orbán-közeli oligarchákkal, sőt a kormányfő vejével üzletel. Továbbá focimeccsekre jár, Londonban is lefényképezték: kakukktojás volt a magyar díszpintyek között.
Amiről a nyilvánosság előtt szó sem esett, az az új budapesti mecsetre vonatkozó török kérés. Korábban a kőbányai Fehér út volt a kinézett helyszín. Orbán akkor azt mondta, hogy Magyarországon sok fizetős, javarészt vallásos külföldi diák van, akik nem tudják hol gyakorolni vallásukat, sőt van olyan vidéki egyetemi város, amelyet jószerivel az arab világból érkező diákok tartanak fönn, úgyhogy foglalkozni kell a mecset tervével.
Aztán jött a menekültellenes kampány, és a hivatalos verzió szerint "a törökök elálltak a projekttől". De ez nem volt igaz. A törökök 2017-ben is terveztek mecsetet Budapestre, idén pedig a türbe vallási felhasználását kezdeményezték - vagyis a török állami támogatással felújított budai épületet akarták mecsetté változtatni. A magyar kormány erre sem mondott igent, amit a törökök csalódottan vettek tudomásul. Nekik nem elég, hogy Buda 1686-os visszavétele után több mint 330 évvel ismét félhold díszeleg a Rózsadombon.
A török vendégség különben is zavarba ejtő emlékeket idéz. Az európai kereszténység védelmezőjeként tetszelgő Orbán számára nyilván kellemetlen a történelmi párhuzam: Bocskai, Thököly és Rákóczi sokat ingadozott, de leginkább "Sztambul" szövetségeseként harcolt a katolikus Habsburgok ellen.
Szóval jobb, ha a történelmet nem keverjük össze a mai érdekekkel. Dolgainkat nem a pöffeszkedő nagyotmondás, hanem a józan cselekvés mozdítja előre. Például a menekültügyben is az döntött, hogy Merkel megállapodott Erdogannal a szíriaiak törökországi táborainak pénzeléséről, ellátásáról. Ennek a megállapodásnak az egyik részese előtt a magyar miniszterelnök úgy hajbókol, mintha XVI. századi vazallus lenne, a másikat viszont a kormánypárti sajtó ostoba önsorsrontónak állítja be.
Az aránytalanságokról nem beszélve, ez az egész roppant megalázó, és leleplezi az orbáni retorika gyengeségét. Utóbbit, ha elvetjük a politikai korrektséget és a tisztség iránti tiszteletet, mondhatjuk egyszerű hazugságnak is. Ugyanis nem a magyar kerítés miatt apadt el a menekültáradat, és nem Orbán képviseli Európa (részben természetesen keresztény, nem kisebb részben azonban a felvilágosodáson nyugvó) értékeit. Ő keleti despotáknak gazsulál.