„Akármilyen törökellenes megnyilatkozások is lesznek jelentős európai uniós országokban, Magyarország ezekhez sosem fog csatlakozni” - jelentette ki Orbán Viktor még 2017 júliusában, és ezzel az egy mondattal nagyjából tökéletesen le is írta a magyar-török viszonyt. A magyar kormány valóban sosem csatlakozott ahhoz a kórushoz, amely a két évvel ezelőtti több mint 250 életet követelő puccskísérletre adott túl kemény választ és emberi jogi aggályokat rótta fel Ankarának. Törökországot azért éri bírálat, mert a tisztogatás lényegében a társadalom minden területén kíméletlenül végigsöpört a katonaságtól az igazságszolgáltatáson át az oktatásig és médiáig. A főként emigrált török újságírókból álló Turkey Purge gyűjtése szerint máig 170 ezer ember veszítette el munkáját, majd 143 ezret vettek őrizetbe hosszabb-rövidebb ideig, négyezernél több ügyészt és bírót távolítottak el, háromezernél több iskolára, egyetemre és kollégiumra került lakat és 189 sajtótermék nem jelenik meg többé.
Magyarország viszont nem hogy kritizált, még jelentős politikai gesztusokat is tett. Azonnal és határozottan elítéltük például a puccskísérletet, utána pedig Szijjártó Péter az egyik első uniós külügyminiszterként utazott Törökországba. Budapest régóta az egyik fő támogatója Törökország uniós csatlakozásának is. Mi több, a viszonyt a diplomáciain túl próbálják személyes, ideológiai dimenzióban is szorosra fűzni. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor az úgynevezett illiberális demokráciák egyik követendő mintaállamaként említette Törökországot. A magyar miniszterelnök azóta is gyakori vendég Ankarában, a találkozók pedig rendre látványosan barátiak. Tavaly például a Galatasaray futballcsapat aláírt mezével kedveskedett neki Binali Yildirim miniszterelnök, Receő Tayyip Erdogan pedig szívélyes öleléssel fogadta. Nem maradt el a viszonzás sem, Orbán Viktor legutóbb júliusban Erdogan beiktatási ceremóniáján is megjelent.
Ha a „törökellenes megnyilatkozásokhoz” nem is csatlakoznak, azért a felszín alatt, például az uniós intézmények szintjén már találkozhatunk némi kritikával. Kevés figyelmet kapott például, hogy az Európai Parlament két héttel ezelőtti plenáris ülésén a képviselők a költségvetési bizottság azon javaslatáról is szavaztak, amely 70 millió euró előcsatlakozási támogatást vont meg Törökországtól, amiért nincs javulás a jogállamiság helyzetében. A javaslatot a magyar, így a fideszes képviselők is megszavazták, csupán néhányan nem voksoltak, - vélhetően nem voltak jelen - továbbá a független Balczó Zoltán tartózkodott. Pedig korábban már többször előfordult, hogy a kormánypárti képviselők Törökország védelmében nem tartották a néppárti frakciófegyelmet: a puccs utáni első, 2017-es rendkívül kritikus országjelentésnél például inkább tartózkodtak.
Magyarországot főként a menekültkérdés miatt nézték rossz szemmel Törökországban, a sajtó kifogásolta a határkerítés építését és a muszlimellenes kijelentéseket, és nagy port kavart a szír menekültet felrúgó László Petra esete is. Mivel azonban Magyarország nem bírálta Ankarát, - legalábbis, mint látjuk a „kirakatban” nem - továbbá hazánkban nem él jelentősebb török diaszpóra, így komolyabb gülenista hálózat sem okoz gondot, a két ország viszonyára ezek a kisebb ügyek nincsenek hatással. Budapest nem támasztott korlátokat a 2016 márciusában kötött migrációs alku kapcsán sem: a 3+3 milliárd euróból hazánkra mindössze 14 millió euró jutott, amit teljesítettünk is.
„A kormány kiállását az egyre több nemzetközi kritikát kapó török vezetés mellett alapvetően az a belátás indokolja, hogy kisállamként Magyarországnak vajmi kevés ráhatása lenne a török belpolitikai fejleményekre. Ugyanakkor a politikai támogatásért cserébe gazdasági és esetlegesen diplomáciai kedvezményeket, támogatást kaphat” - értékelte lapunknak a magyar-török kapcsolatokat Egeresi Zoltán. A Stratégiai Védelmi Kutatóközpont szakértője úgy vélte, a másik oldalról, Ankara számára Magyarország szerepét alapvetően egyetlen tényező, az uniós tagság értékeli fel, Törökországnak ugyanis nagyon hasznos lehet egy szövetséges, amely hajlandó a török érdekeket is figyelembe venni az EU-n belül.
„A magyar politika pragmatikusnak tekinthető: bizonyos haszonért cserébe nem kritizálja a török kormány autoriter intézkedéseit, sőt, igyekszik több fórumon is támogatásáról biztosítani Ankarát. Noha ennek a kiállásnak korlátozott az eredménye, a török vezetés hálás ezért – a találkozók baráti hangulata mindenképp ezt sugallja” - fűzte hozzá. És hogy eddig kifizetődő-e a taktika? „Amikor az így nyert politikai tőkének az aprópénzre váltásáról lenne szó, már korlátozottabb eredményeket látunk. A nagy várakozások, úgy tűnik, nem teljesültek teljes mértékben a gazdasági kapcsolatok terén. A kereskedelem bővülése ellenére a kitűzött ötmilliárd dolláros kereskedelmi forgalom még távoli, nem sikerült jelentős magyar tőkét kihelyezni Törökországba. Közben másik irányból sem tapasztalható áttörés, noha Adnan Polat érdekeltségeinek növekedése folyamatos” - összegzett Egeresi Zoltán.
