Recep Tayyip Erdogan török elnök néhány napja Németországban járt. A német-török viszony évek óta nem éppen felhőtlen, kivált a 2016. júliusi puccskísérlet óta, amikor a török elnök szerint az Egyesült Államokban élő prédikátor, Fethullah Gülen hívei akarták megdönteni hatalmát. Bár kézzel fogható bizonyíték nincs erre - a rezsim egyes tisztek nem feltétlenül meggyőző vallomásaira hivatkozik -, a kormány elképesztő bosszúhadjáratot indított a gülenisták ellen, több mint 77 ezer embert tartóztattak le, 160 ezren vesztették el állásukat, 15 ezer tanár engedélyét vonták be, médiaházak, lapok, televíziók sorát zárták be. A gyűlöletkampány egy másik szörnyű korszak emlékét idézte.
Németországnak ezért kötelessége is volt, hogy figyelmeztesse Erdogant az emberi jogok tiszteletben tartására. A német vezetők ezt a török elnök legutóbbi látogatása során is megtették, amit Erdogan meglehetősen rossz néven vett. Amint a hazafelé tartó repülőgép fedélzetén elmondta, német vendéglátói „barátságtalanok” voltak vele.
Azt viszont tudhatja, hogy ma úgyszólván hazai pályán fogadják Budapesten. Orbán Viktor részéről nem kell semmiféle kellemetlen megjegyzésre sem számítania. A magyar kormányt ugyanis cseppet sem zavarják az emberi jogsértések, a tömeges letartóztatások, mások megbélyegzése. A magyar kormányfő talán irigyli is török kollégáját, lám, ott még egyszerűbb elhallgattatni a másként gondolkodókat, még könnyebb teljesen koholt vádak alapján lejáratni és a rendszer ellenségének kikiáltani valakit. Elvégre Orbán még csak álmodozhat olyan hadseregről és titkosszolgálatról, mint amilyennel Törökország rendelkezik.
Tudjuk, a Nyugat folyamatosan hanyatlik, és mi roppant büszkék vagyunk keleti (türk) gyökereinkre. Az azonban mégiscsak figyelemreméltó, hogy bár Erdogan is jó kapcsolatokra törekszik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, azt a török elnök is jól tudja, csak akkor marad talpon a török gazdaság, ha közeledik a Nyugathoz, illetve Németországhoz. A török elnök a gazdaság fellendítésének, az életszínvonal jelentős javításának köszönhette népszerűségét hazájában, most azonban veszélybe került egy sor vívmány. A líra értékvesztése nyomán szeptemberben majdnem 25 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak.
Erdogan folyamatosan fenyegetőzik, a világ fontos vezetőjének állítja be magát, ám leginkább a nagy meseíró, Andersen hősére, arra az uralkodóra emlékezteti az embert, aki megvarratja új – nem létező – ruháját, mindenki elragadónak találja, miközben a valóság az: a király meztelen. Nincs mire büszkének lennie, a valóság nagyon is lehangoló, a török gazdaság már nem a régi, s az életszínvonal jelentős csökkenése fenyeget.
Ezért is érti majd meg magát annyira jól magyar vendéglátójával, hiszen Orbán is egyfajta mesevilágban él: a saját pozíciójukat is féltő mamelukok elhitetik vele, milyen erős, miközben a könyörtelen valóság teljesen mást mutat. Mesebéli találkozó lesz ez az illiberális vezetők között, csak egy a gond: előbb-utóbb minden mese véget ér.