A kizárólag nyáron, szürkületkor megfigyelhető, rendkívül látványos jelenség, a világító, vagyis a poláris mezoszférikus felhő kialakulására és viselkedésére még nem született teljes magyarázat. Annyit lehet tudni, hogy a vízjég kristályok porszemcsékre telepedve visszaverik a már horizont alatt lévő Nap fényét. Megjelenésük a felső légkörben történt változásokra utalhat. A mezoszférában jönnek létre, ami egy rendkívül száraz rétege a légkörnek, ahova csak ritkán jut fel nedvesség.
A kék árnyalatokban tündöklő felhők rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti hatásokra, a tanulmányozásuk segíthet jobban megérteni a légkör turbulenciáját, ezzel együtt az óceánok, a tavak és más bolygók atmoszférájának működését, és megfigyelésük javíthatja az időjárási előrejelzéseket is. A NASA ezért nagyjából 80 kilométeres magasságba engedte fel azt a ballont, amely Svédországtól egészen Kanadáig utazva hatmillió felvételt készített a különleges jelenségről - írta az Érdekes Világ. Az adatok feldolgozásába még folyamatban van, de a szakemberek már egy rövidebb videót közzétettek a projektről.
A látványosság általában egy órával napnyugta után, vagy ennyivel napkelte előtt a legszebb azokon a nyári heteken, amikor a mezoszféra hőmérsékleti és páratartalmi viszonyai kedvezőek. A legnagyobb magasságban megfigyelt, mintegy 80–85 km magasságban kialakuló leheletvékony felhő kékes ragyogását annak köszönheti, hogy a horizont alatt tartózkodó Nap fénye megvilágítja a felhőket alkotó apró jégkristályokat, amelyek a kékes színt (rövid hullámhosszú fényt) szórják szét legerősebben.
A jelenséget a Krakatau vulkán 1883-as kitörése után észlelték először, azóta a megfigyelések gyakorisága, fényessége és nagysága növekedett, amely miatt egyes tudósokat azt feltételezik, hogy a klímaváltozással is összefüggésben lehet. Az utóbbi évtizedekben az űrhajózás is hozzájárult gyakoriságának, intenzitásának növekedéséhez. A felbocsátott űrjárművek rakéta-hajtóanyagának égésekor keletkező víz a felbocsátás során eljut a mezoszférába.
