Az ellenzéki pártok helyzetét alapvetően az határozza meg, hogy az Orbán-rezsim egy versengő autokrata rendszer, amely szűkre szabja a mozgásterüket és lehetőségeiket. A hibrid rezsimmel szembeni útkeresés sok belső konfliktussal jár az ellenzéki pártokban, ezek ráadásul gyakran a hatalommal való kollaboráció kölcsönös vádjának megfogalmazásáig és durva személyeskedésig fajulnak – nyilatkozta lapunknak Juhász Attila. A Political Capital főmunkatársát annak kapcsán kerestük meg, hogy Hadházy Ákos, Juhász Péter, vagy éppen Vona Gábor után Szél Bernadett is „párt nélkülivé” vált.
Az LMP korábbi társelnöke, miniszterelnök-jelöltje függetlenként folytatja munkáját, akárcsak korábbi vezetőtársa Hadházy Ákos. Az LMP-ben és a Jobbikban egyébként is tombol a káosz április 8-a óta, még akkor is, ha a választáson ez a két ellenzéki párt tudta csak érdemben növelni támogatottságát.
– A Jobbik szakadását a Fidesz részéről is erősen segítették, elég csak ezzel kapcsolatban kormányközeli média szerepét megvizsgálni a párt elnökválasztási kampányában, és Toroczkai László új pártjának felfuttatásában. Az LMP esetében ilyen erősen nem látszódott külső hatás – vélekedett a szakértő. Az sem szabad elfelejteni – folytatta Juhász Attila – , hogy MSZP-ben már korábban, még a választás előtt lejátszódott egy hasonló belső konfliktus, annak eredménye volt a politológus szerint Botka László bukása. Továbbá a MSZP és a belőle kiszakadt DK között tetten érhetőek kisebb-nagyobb villongások. – Az ellenzéki pártok ma nagyon nehéz helyzetben, szervezeti szempontból siralmas állapotban vannak. Nagyon valószínű, hogy ezt igyekeznek majd kihasználni újonnan megjelenő pártok az EP-kampányban – összegzett a szakértő.
Reiner Roland, az Integrity Lab elemzője úgy látja: az LMP és a Jobbik esetében is olyan okok állnak a háttérben, amelyek az április 8-i választás előtti időszakra vezethetők vissza. – A Jobbiknál a néppárti stratégia logikus következménye a radikális szárnyhoz tartozó politikusok kilépése, míg az LMP-nél a szövetségesi politika irányaival összefüggő viták kerültek újra elő – mondta.
Reiner szerint mindkét párt esetén egyszerre igaz, hogy relatíve jól szerepeltek, a Jobbik ténylegesen a legerősebb ellenzéki párt lett, az LMP pedig története legjobb eredményét érte el, miközben a belső várakozásoknak – még ha ezek adott esetben túlzók is voltak – nem tudtak megfelelni. Az MSZP-Párbeszédről és a Demokratikus Koalícióról, Reiner azt mondta: utóbbinál Gyurcsány Ferenc személye garantálja, hogy nincs belső válság, hiszen ő megkérdőjelezhetetlen vezetője saját pártjának. Az MSZP-P pedig, szemben az LMP-vel és a Jobbikkal, tulajdonképpen még a kampány idején „lejátszotta” a belső feszültségeket.
Reinert megkérdeztük arról is, hogy szerinte mi lehet az oka annak, hogy Hadházy Ákos, Szél Bernadett, Juhász Péter, vagy Vona Gábor a „láthatóságuk” és népszerűségük ellenére a partvonalra szorultak. – Elsősorban nem a levegőjük fogyott el, sokkal inkább a folyamatos, napi szintű küzdelmekben fáradtak el. Juhász Péternél pártjának várakozásokat alulmúló szereplése a döntő körülmény, de Vona Gábor, Hadházy Ákos vagy Szél Bernadett egy durva, személyeskedő kampányon vannak túl. A hátrébb lépéssel vagy a független képviselői státusszal jobban tudnak egyetlen ügyre fókuszálni és kevésbé kell pártbeli frontvonali szerepet vállalni – legalábbis a szakértő szerint. Reiner úgy vélte, nem lenne értelme annak, hogy új pártot gründoljanak, főleg azokkal a szereplőkkel, akik folyamatosan valamilyen összefogást szorgalmaznak, ráadásul akik mind tudják, milyen nehéz egy pártot vezetni. Sokkal inkább elképzelhető a szakértő szerint valamilyen mozgalom, ami tematizálni próbálja az ellenzéki térfélen lévő politikai mozgásokat. – Ez önmagában nem innováció, amire szükség van, az sokkal inkább aprómunka a terepen, nem pedig nagy, országos mondások – vélekedett az Integrity Lab elemzője.
