Macedóniában az a furcsa helyzet állt elő a vasárnapi népszavazás után, hogy a kormánypárt és az ellenzék is győzelmet kiáltott. Mivel a referendum érvénytelen lett, a logikai bukfenc inkább Zoran Zaev szociáldemokrata miniszterelnöknek kínos. Ugyanakkor van abban is némi irónia, hogy a macedón nacionalisták azt ünneplik, hogy a görög nacionalisták tovább bojkottálhatják Macedónia euroatlanti integrációját és felzárkózását. „Kicsit szegényebb, kicsit elmaradottabb, de a mienk!” - örvendhetnének, ha látták volna A tanút.
Ezek után az már a macedón belpolitikai csatározások függvénye lesz, hogy végleg elúszott-e a történelmi pillanat, vagy van még visszaút. Ami innen, az Európai Unióból nézve fontosabb, hogy a Nyugat ismét belefutott egy szép nagy pofonba. Hiába vonult fel ugyanis mások mellett Angela Merkel német és Sebastian Kurz osztrák kancellár, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, hiába ígértek gazdasági fellendülést, a macedónok köszönték, nem kértek belőlük. Hát bolondok ezek ott Szkopjéban, hogy nem akarják, hogy kolbászból legyen a kerítés? Persze koránt sem, csak adtak egy kis ízelítőt abból, hogyan működik a Balkán, az az unalomig ismert, robbanásra kész puskaporos hordó. Ebből pedig érdemes lenne az Európai Uniónak is tanulnia. Végre tükörbe nézni, és feltenni a kérdést: miért van az, hogy a szervezet már nem az a szép új világ, ahová mindenki, mindenáron tartozni akar?
Öröm az ürömben, hogy úgy tűnik, Macedóniában tényleg működik a demokrácia. Ha az ellenzék okos taktikázásával is, de egyelőre nemet mondtak a békére, visszautasították a visszautasíthatatlant, és még tapsolnak is hozzá. Most aztán a Nyugat is egy teszt előtt áll. Hamarosan kiderül, hogy elengedik-e a tékozló fiú kezét, vagy tényleg már úgyis mindent jó előre elrendeztek a „nagyok”.