Nem könnyű válogatni, de a létezett szocializmusnak talán a legkártékonyabb hagyatéka mégis a szakszervezeti mozgalmak kiüresítése. A munkás-paraszt hatalom el akarta hitetni, hogy érdekvédelemre nincsen szükség, hiszen azok vannak hatalmon, akiknek az érdekeit védeni kell. Marx elképzelése talán be is válhatott volna, azonban a marxista pártok bolsevik irányú elváltozása teljesen más eredményt hozott. A munkás-paraszt hatalom (mozgalmi néven proletár diktatúra) még kevésbé volt igazi népuralom (demokrácia), mint annak képviseleti, polgári változata, amelynek a restaurálására tettünk kísérletet a rendszerváltással. A kísérlet a szakszervezeti mozgalom szempontjából sem sikerült.
Az újonnan megalakított szakszervezetek nagyon gyorsan pártokhoz csapódtak, nemritkán jobboldali pártokhoz, ami - ugye - fából vaskarika. Arra azonban jó volt, hogy a vezérkar megtollasodjon, és saját érdekei szerint képviseljen érdeket. Igazi jó példa erre a Gyurcsány ellenes gördülő vasutas sztrájk, ha emlékeznek még rá és a nagymellényű szervezőre. Azt a néhány normális nézetet valló szakszervezet csírát, amelyik nem állt be a sorba, Orbánék lehetetlenítették el az új Munka Törvénykönyvével, az új „érdekegyeztetési” szisztémával.
Az új demokrácia másik érdekvédelmi zavarkeltése a kamarák újbóli felállítása volt. Alig van olyan ember, aki meg tudná mondani, hol van az elválasztó vonal a kétféle érdekképviselet között. Merthogy van! Jól látható. És igen éles. Magukat konzervatívnak gondoló honfitársaim nagy lendülettel ugrottak be a kamarás trükknek. Csakúgy, mint a jobboldali szakszervezetek, a kamarák is elsődleges célul a vezetők saját előmenetelének egyengetését, majd a szemtelenebbek a személyes meggazdagodást tűzték ki. Ez NER konform, jól is megy. Viszont közben nincs dolgozói érdekképviselet.
Ifjan is bölcs állami vezetőink elégedetten dörzsölték markukat: egy gonddal kevesebb, vélték. A karaván így is halad. Kellett hozzá nyolc év, hogy kiderüljön, az érdekképviselet nem bolsevista-sorosista trükk, hanem a polgári demokratikus működés létfeltétele. Bármilyen furcsának tűnik is, inkább érdekük a jó szakszervezet a munkáltatóknak, mint a munkavállalóknak. A német nagyiparosok jól tudják, ha a bérek nem teremtenek keresletet, fölösleges lesz autót gyártaniuk. Ezért aztán elképzelni sem tudják, hogy lehet a béreket cselekkel alacsonyan tartani, hogy a melós csak melózzon, majd a (maga-magunknak teremtett új) középosztály vásárol.
Ez nálunk sem jött be. Érdekképviselet, bérharc híján nincs jövedelem, elnéptelenednek a munkahelyek. Elsőként az egészségügy, amely igazi állatorvosi ló. Itt minden hiba be van iktatva. De nem kell izgulni, sorra kerül minden ágazat, helyesebben sorra került. Ráadásul disszidálni sem kell, még nyitva vannak a határok.
Hajrá Felcsút, hajrá Putyin!