Mennyit érnek valójában muzeális tokaji borok, mire jó a közel egymilliárd forintból készülő eredetmintázati bortérkép, s miért van több ezer romlott bor a magyar borkincstár leltárában? Mi haszna lesz az országnak s a magyar állampolgároknak abból, ha nyolcvanezer forintból bevizsgálnak egy üveg száz éves tokaji aszút, amiről kiderül, hogy élvezhetetlen, s egy fabatkát sem ér a piacon. Ezeknek a kérdéseknek eredetünk a nyomába, s nem állítjuk, hogy mindegyikre megnyugtató válaszokat kaptunk.
Lapunkban nemrégiben írtunk arról, hogy nagy a „sündörgés” a Tolcsván található, több százezres palackszámú muzeális borgyűjtemény körül, amelyet a Tokaj Kereskedőház elődjének pincevezetője, Pogácsás János kezdeményezésére kezdtek kialakítani. A helyiek elmondták: attól félnek, hogy a gyűjteményt tároló pince felújításának ürügyén a készlet egy része a Mészáros Lőrinc cégének tulajdonában lévő Andrássy Rezidencia pincéjébe kerül, s egy része ott is ragad. Az Agrárminisztérium azonban erre úgy reagált: a palackokat a felújítás idejére nem kell máshová szállítani, a meglévő ágakban biztosított a tárolási helyszín. Cikkünk megjelenése után sikerült felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik ismerik a borgyűjteményt, és annak tárolási körülményeit, és névtelenséget kérve – egy szőlődomb tetején, távol térerőtől és kíváncsi tekintetektől - hajlandók voltak arról beszélni, mi is a gond valójában a nagy értékűnek mondott muzeális borgyűjtemény körül. Például az, hogy konkrétan senki sem tudja, mi van a palackokban. Tolcsván közel 300 ezer tételt tárolnak, a Grand Tokaj Kereskedőház szegi pincéjében pedig van további 60-100 ezer palack, amelyek között akadnak harminc évesnél régebbi borok is. Ez az az állami borvagyon, amelynek értékét jelenleg senki sem ismeri, és jobb híján a „felbecsülhetetlen” jelzővel illeti.
Tény, hogy vannak benne szuper aszúk, de nagyon sok a selejt. – Bizonyára több tízezer olyan palack van, ami már szemmel láthatóan is megromlott, ami pedig a legnagyobb gondot jelentheti: a legtöbb palackon nincs címke, és egyforma a dugója. A nyolcvanas években ugyanis a legtöbbjüket újrapalackozták – elvárás is a hosszan érlelhető borok esetében, hogy harminc év után ezt megtegyék – és akkor egyforma köntöst kapott minden évjárat – mondta el informátorunk. Csakhogy azt senki sem tudhatja biztosan, hogy a polcokon minden évjárat úgy szerepel, ahogyan a feliratok jelzik. A gyűjteményből egyébként az elmúlt évtizedekben rejtélyes módon kikerültek tételek: magunk is beszéltünk olyan gyűjtővel, akinek a birtokában van bizonytalan eredetű, feltehetően az itteni muzeális bortok közül származó aszú. Az ő szavai szerint címke híján valóban nehéz meghatározni ezeknek a palackoknak a korát, de az is előfordul, hogy maga a címke sem a valós adatokat mutatja. Ahhoz, hogy az állam valóban tisztában legyen tehát azzal, milyen értékű a muzeális tokaji borgyűjtemény, szükség van az analízisre.
Az NMR-készülékek – mint amilyennel a Diagnosticum Zrt. is rendelkezik – rendkívül alacsony hőmérsékleten, nitrogénezett környezetben atomjaira bontják szét az italt, és ha van egy összehasonlító mintasor, meg tudják mondani, hogy bizonyos molekulák melyik tájegységre jellemzőek, sőt azt is is, hogy a bor milyen évjáratból való. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint azonban egy ilyen vizsgálatot egy jól felszerelt laboratóriumban is el tudnak végezni, ahhoz nem kell milliárdos megbízás.
Ráadásul a szakma úgy tudja, hogy egy palackot nyolcvanezer forintért vizsgálnak majd be, miközben egy ilyen analízis más országokban jóval olcsóbban is megoldható. – Na, ez a biznisz, nem a tokaji borok eladása – jegyezte meg a szakértőnk. Természetesen megkerestük az agrártárcát és a Diagnosticum Zrt-t, azt tudakolva, mi a tervezett analitikai vizsgálatok lényege, miért magáncéggel vizsgáltatják be a borokat, és az ország, illetve a magyar állampolgárok számára milyen hasznot jelent a borkincstárban lévő tételek analitikája? A minisztérium nem válaszolt, a Diagnosticum Zrt vezérigazgatója pedig azt írta: cégük nem nyert semmilyen támogatást a borkincstárban lévő palackok analizálására. A GINOP-2.1.1 EU-s pályázatban a magyar borok eredetmintázati térkép elkészítésére ítéltek meg 879.118.822 forint támogatást – közölte Péterfy Ferenc. A program keretében valamennyi vizsgálatot ingyenesen végzik, és az adatbázis kiépítésén dolgoznak. Az NMR vizsgálat a borok identitásának – mondjuk úgy, ujjlenyomatának – és autentikusságának meghatározását teszi lehetővé az analitikai eredmények mellett.
