A németalföldiek Vasarijaként számon tartott XVI. századi művészettörténész, festő Karel van Mader szerint idősebb Pieter Bruegel legjelentősebb munkája a Keresztelő Szent János prédikációja. A festményt a Szépművészeti Múzeum őrzi, Veronika Batthyány-Strattmann és Batthyány Ádám letétjeként. Az alkotást október végétől a megnyíló budapesti múzeum Régi képtára mutatja be. A Napi.hu információja szerint a Miniszterelnökség tiltotta meg, hogy a Kunsthistorisches Museum október 2-án nyíló nagy Bruegel-kiállítására a képet kölcsönadja a Szépművészeti.
Mint a portál felidézi: a Batthyányak ősi, güssingi (németújvári) várát és annak tárgyait kezelő alapítvány (Stiftung Güssing), illetve annak egyik fenntartója, Burgenland tartomány eljárást kezdeményezett a festmény tulajdonosi jogainak tisztázására − ahogy arról a Kurier még júliusban beszámolt. Az osztrák napilap szerint a Batthyány család alapítványa, a Stiftung Güssing csak 2015-ben szerzett tudomást arról, hogy a magyar állam – mivel nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani az állam vagyontárgy feletti tulajdonjogát – visszaadja a képet a Batthyány családnak. Erről 2016 elején született miniszteri határozat. A visszaadás azonban nem döntött automatikusan a tulajdonjogról: az igénylő(k)nek bíróság előtt kell bizonyítani, hogy a kép valóban ő(ke)t illeti.
Az 1566 körül született festmény az 1580-as években kerülhetett Batthyány Boldizsár tulajdonába, amelyet nagybátyjának, Batthyány Ferencnek ajándékozott. A kép több mint háromszáz évig a németújvári kastély lovagtermének volt egyik dísze. A kastély és a kolostor fenntartására Batthyány Fülöp 1870-ben hozott létre alapítványt. Annak későbbi vezetője, Batthyány Iván a Bruegel-festményt az első világháború idején vitette a Vas megyei nagycsákányi kastélyába. „Batthyány Ivánnak nem voltak utódai. Az alapítvány kezelését testvérének fiára, a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László hercegre bízta, az értékes Bruegel-festményt pedig kölcsönbe adta a Szépművészeti Múzeumnak, ahol a mai napig megtekinthető” – nyilatkozta a kép XX. századi történetéről még tíz évvel ezelőtt Batthyány Zsigmond a Töriblog portálnak. A festményt mindenesetre a millennium idején, 1896-ban Budapesten, majd 1912-ben Szombathelyen is bemutatták, 1919-ben (más forrás szerint 1922-ben) került letétbe a Szépművészeti Múzeumba.
A műalkotást a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) szerint a magyar állam az 1950-es években bitorolta el. Az MNV Zrt.-nél 2015 augusztusában Veronika Batthyány-Strattmann, ifjabb Batthyány-Strattmann László özvegye, valamint a szegények orvosának testvére, Batthyány Ádám jelentette be, hogy az eredeti tulajdonos örököseinek a körébe tartozik. Szándékuk szerint továbbra is a Szépművészetiben maradt letétben a festmény, ami védettséget élvez, azaz Magyarországot el sem hagyhatja. Az örökösök megvételre is felajánlották a képet, amelynek eszmei értéke 60-100 millió euró. Ám mivel védettséget élvez, a műtárgypiaci értéke ennél kevesebb. Mint azt a Magyar Narancs 2016-ban megírta: a Sotheby’s aukciósház értékbecslése szerint így „csak” néhány tízmillió eurót érhet a Keresztelő Szent János prédikációja.
A hetilap által egykor feltett kérdés továbbra is ugyanaz: a festmény a Batthyány család tagjainak személyes tulajdonában volt-e, vagy pedig a Batthyány Fülöp-féle családi alapítvány tulajdonában? A Szépművészeti Múzeumban őrzött levelezés szerint a kép feletti tulajdonjog már 1941-ben vita tárgya volt, ahogy az is, hogy Batthyány Iván, vagy Batthyány-Strattmann László adta-e letétbe.
Burgenland tartomány megbízásából 2018 végére készül el egy szakvélemény arról, hogy a Stiftung Güssinget megilleti-e a tulajdonjog. Az osztrákok nem reménykednek abban, hogy a kép visszakerülhet a németújvári kastélyba, ám jóvátételre számítanak. Az évente 10-12 ezer látogatót fogadó várkastély fenntartása egyébként jelentős anyagi terhet ró az alapítványra és a kiadások felét fedező tartományra.
