Változtatásokra van szükség a közoktatásban, mert az iskolákból a munkaerőpiacra kilépő fiatalok negyede funkcionális analfabéta, így ők a munkaadók szempontjából nagyjából használhatatlanok - állítja a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. A szervezet ezért azt javasolta a kormánynak, hogy állítsa vissza 18 évre a tankötelezettséget, valamint hogy vezesse be az általános iskola végi vizsgát, amelyen a gyerekeknek az alapvető számolási és szövegértési készségeikről kellene számot adniuk. Az alapkészségek hiánya gazdasági szempontból kétszeresen káros: egyrészt külföldi vendégmunkásokra van szükség a nem megfelelő magyar utánpótlás miatt, másrészt a lemorzsolódó képzetlenek szociális szempontból is megterhelik a költségvetést.
– És akkor még nem beszéltünk a vállalkozásokat ért károkról, hátrányokról – tette hozzá egy dél-dunántúli cég ügyvezetője. – Megrendeléseket, uniós pályázatokat kellett visszamondanunk az elmúlt három évben. Nem tudtunk megfelelő ütemben és mértékben fejleszteni, mert nem találtunk elegendő megfelelő munkaerőt. Csaknem egymilliárd forintot buktunk, mert nem sikerült feltöltenünk a pályázatban előírt mértékben a munkásgárdánkat, s miután vissza kellett mondanunk az uniós pályázatot, megrendelésektől is elestünk. De nem tehettünk semmit, egyszerűen nincs megfelelő képzettségű szakember.
– A jelenlegi elméleti és gyakorlati képzés nem felel meg a piaci elvárásoknak – jelentette ki Daxner Gábor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) somogyi elnöke. – A szakképzésből elvileg bizonyítvánnyal rendelkező szakmunkások érkeznek a munkaerőpiacra, de a legtöbb esetben annyira képzetlenek, hogy csak segédmunkára lehet őket használni.
Daxner Gábor hozzátette, nyolc éve folyamatosan jelzik az illetékeseknek, hogy rossz a tendencia, s mostanra tényleg a huszonnegyedik órába érkezett az ország.
– Nincs elegendő munkáskéz – mondta a VOSZ somogyi elnöke –, a cégek vadásznak a megfelelő munkaerőre, és emiatt óriási a vándorlás az országon belül is. Ami azt jelenti, hogy a gazdagabb térségek, mint Budapest, a fővárosi agglomeráció, Székesfehérvár vagy Nyugat-Magyarország elszívják a munkaerőt, emiatt a gazdaságilag gyengébb, vagyis fizetni kevesebbet tudó részeken már nincs, aki dolgozzon. Észre kellene végre venni, hogy vendégmunkásokkal nem oldható meg minden, ráadásul nem szabadna lemondani ennyi fiatalról. Csakhogy ahhoz, hogy utóbbiaknak legyen esélyük elhelyezkedni, sokkal komolyabb tudásra lenne szükségük. de a jelenlegi szakképzésben borzalmasan alacsony nívójú a gyakorlati képzés. Sokkal több időt kellene erre fordítani, ha szükséges, fel kell emelni 18 évre a tankötelezettségi korhatárt, s akkor a gyerekek el tudnak sajátítani annyit, ami ahhoz kell, hogy megvessék a lábukat a munkaerőpiacon - fogalmazott Daxner Gábor.
– Nem szabad mindent a középiskolák nyakába varrni! – tiltakozott az egyik dél-dunántúli szakközépiskola – régi nevén szakképző – igazgatója. – Arról valahogy sohasem esik szó, hogy borzalmas gyerekanyaggal kell dolgoznunk: az általános iskolákból jellemzően azok választják a szakképzést, akiknek a tanulmányi eredménye még a szakgimnáziumi felvételhez sem elegendő.
Az iskola vezetője állította, óriási a lemorzsolódás, egyes szakmákban 70-80 százalék, és akadnak olyan osztályok, ahol a 20 indulóból négy-öt szerez szakmunkás-bizonyítványt. Szerinte elsőként azt kellene elérni, hogy ha 15-en kezdenek el egy képzést, ugyanannyian fejezzék is be, de ehhez megfelelő gyerekanyag is kellene.
– És igen, lehet, ki kellene tolni a tankötelezettséget – ismerte el –, mert a tapasztalat azt mutatja: sokan 16-17 éves korukra még nem érettek rá, hogy munkába álljanak. Más kérdés, ha a gyerek hosszabb ideig marad a közoktatásban, az sokkal többe kerül, vagyis az államnak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha visszatérünk a 18 éves tankötelezettséghez.
– Amióta levitték 16-ra, erről beszélünk – jegyezte meg Nagy Erzsébet pécsi tanárnő, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) dél-dunántúli ügyvivője. – Örülünk, hogy a munkaadók is rájöttek, a képzetlenül rájuk öntött 16-17 éves gyerekhad mindenre jó, csak munkára nem. Kár, hogy a Parragh László-féle iparkamara hat évig nyomhatta ezt a süket szöveget a kormány asszisztálása mellett.
Nagy Erzsébet megjegyezte, sokan elfelejtik, hogy a hazai iskoláknak nemcsak az oktatás a feladata, hanem szociális leszakadás megakadályozása és az integráció is, viszont a hatalmas tananyag miatt kevés idő jut a képességfejlesztésre.
– Nem meglepő, hogy a szakmájuk gyakorlására alkalmatlan fiatalok kerülnek ki a munkaerőpiacra – mondta –, hiszen nincs mögöttük megfelelő közismereti tudás. Csökkenteni kellene a tananyagot, sokkal több órát kellene fordítani az egyéni képességfejlesztésre, valamint az alapképességek megfelelő elsajátítására. Vagyis, amíg a gyerek nem tud magabiztosan osztani, szorozni, értelmezni egy szöveget, addig ne a másodfokú egyenleteket és verselemzéseket tanítsanak neki. Mit ér például az a kőműves vagy ács, aki nem tudja kiszámolni, mennyi alapanyagra van szüksége egy adott építkezésen?
– Nem lenne ördögtől való, ha a 8. és 9. osztály közé beiktatnának egy felzárkóztató évet, például a szakképzésben továbbtanulók számára, ahol speciálisan a nekik fontos képességeket erősítenék, megalapozva a majdani szakmájukhoz szükséges elméleti tudást – vélekedett Nagy Erzsébet. – Ha ugyanis minden így marad, akkor nem lesz jobb a végzősök nívója, csak annyit érünk el, hogy két évvel tovább tartjuk őket a közoktatásban.
