A Brexit-lázban égő szigetországban más témák felé igyekezett terelni a figyelmet a Munkáspártot 2015. szeptember közepe óta vezető Jeremy Corbyn, akinek felfokozott érdeklődéssel várt felszólalása a liverpooli dzsembori záró akkordja volt.
Az eredeti szándékkal ellentétben a kilépési tárgyalások kiemelt súlyt kaptak a megelőző napokban is, különösen az árnyék Brexit-ügyi szóvivő, Sir Keith Starmer jóvoltából. Az ambiciózus politikus keddi beszédében először hangzott el, hogy ha a tagság megszavaz egy második népszavazást, azon az EU-ban maradás lehetősége is felmerülhet.
Jeremy Corbyn, akinek minden mondatát dübörgő taps kísérte, kereken egyórás beszéde végére, tetőpontként időzítette a Brexit-tematikát. A Munkáspárt kész együttműködni a kormánnyal, ha az unióval kötendő megállapodás figyelembe veszi a korábban rögzített hat alapfeltételt, élükön a munkahelyek - és az életszínvonal megőrzését, az ipari termelés növekedését és a környezet védelmét. Corbyn a tárgyalásokat „elfuseráltnak” és a gazdaság érdekeit veszélyeztetőnek minősítette. Kijelentette: a Labour mind a Chequers-terv, mind egy, az EU-t alku nélkül elhagyó javaslat ellen szavaz majd a parlamentben. Ebben az esetben elvárja, hogy „egy másik párt kapjon lehetőséget a tárgyalásokra”, azaz a kormány mondjon le és írjanak ki parlamenti választást.
A magát már a közeljövő kormányfőjeként kezelő Jeremy Corbyn minden korábbinál határozottabban utasította vissza a pártját és személyét ért antiszemita vádakat. Közölte, a Munkáspárt a „zsidó közösség szövetségese” és garantálja annak biztonságát, nem tűrve meg „semmiféle gyűlölködő magatartást”. „Minden leheletével” kész küzdeni az antiszemitizmus és rasszizmus ellen. E gondolat kapcsán hirtelen elítélte a tory kormányt, amely a salzburgi csúcsértekezlet után a „szélsőjobboldali és antiszemita” Magyarországnak megköszönte tárgyalási pozíciója támogatását.
A munkáspárti vezető a legnagyobb hangsúlyt a gazdasági jellegű javaslatokra helyezte. Hangzatos cél hátat fordítani annak a szemléletnek, hogy a „kapitalizmusban helyénvaló a kapzsiság”. Véget akar vetni a növekvő társadalmi egyenlőtlenségnek, a munkahelyek megőrzésével kapcsolatos bizonytalanságnak, az állással rendelkezők szegénységének. A pénzügyi válság tízéves „születésnapja” alkalmából a Labour vezető alaposan megbírálta a politikai „establishmentet”, amiért a millióknak szenvedést okozott összeomlás után kisegítette a bankvilágot. A kormányzásra készen álló ellenzéki párt „radikális tervet hajt majd végre Nagy-Britannia újraépítése és átalakítása érdekében”.
A koncepció egy „zöld forradalomra” épül, melynek keretében 400 ezer új, szakképzettséget igénylő munkahelyet hoznak létre környezetbarát befektetések megvalósítására, köztük szélfarmok építésére és „minden egyes szóba jövő háztetőn napelemek” felszerelésére. Nagy segítséget kapnának egy munkáspárti kormánytól a kisgyermekes szülők, akik a jelenleginél jóval olcsóbban küldhetnék bölcsődébe és óvodába 2-4 év közötti gyermekeiket.
