– Nyolc éve nincs elemzői konszenzus abban, hogy milyen rendszerben élünk. Az ön egyik fő kutatási területe a hibrid rezsimek. Ebbe a kategóriába tartozik Magyarország?
– Igen. 2014-ben, amikor elkezdtem ebben a témában kutatni, akkor az illiberális rendszer természetét vizsgáltam elsősorban. Ebben a témában sokan kutatnak, elég csak Filippov Gábor remek cikkére gondolni, amely pár hete jelent meg. Ez a téma összefonódott a másik kutatási témámmal, Orbán Viktor gondolkodástörténeti megalkotottságával. Lehet arról beszélni, hogy a parlamentnek mekkora a jogköre, szerintem viszont sokkal fontosabb az a kérdés, mit teremtettek meg a hatalmon lévők. Ebből a szempontból olyan rendszerekre hasonlítunk, amelyek kifejezetten a liberális demokrácia ellen határozzák meg magukat. Ez egyébként Orbán Viktor célkitűzése, a hibridrezsimek egyik kifejezett csoportja pedig ebbe a kategóriába tartozik, Erdogan Törökországától, Putyin Oroszországáig.
– Ők Orbán mesterei?
– Ennél összetettebb a kérdés. Az illiberális beosztás a 1990-es évektől kezdődött. Amikor a keleti blokk felbomlott, volt egy felbuzdulás, a térség országai úgy gondolták, hogy a nyugati integrációban felgyorsul a fejlődés. Az első sokk után, amikor kiderült, hogy nyugaton sem minden pozitív és vannak bökkenők, a térség országai a liberális demokrácia ellen fordultak, és inkább tovább akartak járni saját útjaikon. Magyarországon, ahogy sok kelet-közép-európai országban, sokan gondolkodnak egy erős vezetőben, keresnek valakit, aki megmondja merre kell menni, egyesek már messianisztikus végletekig is elmennek. Ezután két lehetőség van, vagy addig istenítik, amíg az illető meg nem bukik, ezután pedig teljesen másfelé indulunk, vagy egyszerűen megtartjuk, mert nincs más opció.
– Ez lenne a magyar néplélek?
– Mondhatjuk így is, bár ez talán erős kifejezés. Az biztosan igaz, hogy sokaknak szüksége van arra, hogy megmondják neki, mit tegyen, és ne kelljen a politikával foglalkoznia. Kádár Jánosnál sem kellett gondolkodni és beleszólni a politikába, most is ez történik. Mindenhol eltérnek azonban a dolgok. Putyinnál kellett a jelcini rendszer bukása és gyengesége, ugyanis az oroszoknál az figyelhető meg, hogy a határozott külpolitikával rendelkező, erőt sugalló vezetőket részesítik inkább előnyben. Nem véletlen, hogy az orosz elnöknek népszerűsége a Krím visszafoglalása után volt a tetőn.
– A magyar miniszterelnök a napokban találkozott az orosz kollégájával. Ön szerint van összefüggés a vizit és Orbán EU-ban tapasztalható gyengülése között?
– Fontos találkozó volt, de véleményem szerint, ha nem most lett volna a Sargentini-jelentés elfogadása, akkor is létrejött volna. Most ugyanis már azon a ponton vagyunk, amikor elkezdhetünk beszélni az EP-választásokról. Orbán ezzel a látogatással azt üzeni, hogy vannak külső szövetségesei, tud gondolkodni más rendszerekben is az unión kívül. Az persze egy másik kérdés, hogy Nyugat-Európában, sőt Magyarországon is gyújtó-folyadék szokott lenni a Putyinnal való találkozás. Nem kell azonban ebbe most túl sokat belegondolni, Orbán kampányfogásának tudható be.
– Egy másik kutatási témája a 2010 utáni megváltozott politika gondolkodás. Mi változott?
– Egy mondatban az, hogy jelenleg Orbán Viktorról látszik legjobban, hogy egy kidolgozott, mindenre kiterjedő, bár szerintem hibás narratívája van. Amikor a politikai gondolkodásról beszélünk meghatározzuk magunkat, az ellenséget, a célunkat, az eszközeinket, valamint, hogy mennyire tudjuk a valóságot ezekhez igazítani. Jelenleg úgy látszik, hogy az összes fenti kérdésre, Orbán Viktor az, aki leginkább konzekvensen tud válaszolni. Az ellenzéki pártoknak van egy mozgási kényszerük, hogy erre kell reagálniuk, így pedig attól függenek, éppen mit mond a miniszterelnök. Nehéz szituáció, pont a hibridizáció kapcsán. Nem lehet ugyanis eldönteni, hogy diktatúráról, vagy demokráciáról beszélünk-e, így azt se tudják, milyen rendszerben kellene leváltaniuk a Fideszt.
– De mégis: hogyan lehet ebből kimászni?
– Sok elméleti megoldás van, például az erőpolitika. Az elmúlt évben több példa is volt arra, hogy egy ellenzéki párt ki akart emelkedni egyértelműen a többiek közül, de nem tudták végigvinni a programjukat. Mindenesetre, ha ez összejönne, akkor egy erős tömbnek demokratikus módon is sikerülhetne leváltania Orbánt. Látszik azonban, hogy sokkal több szereplő van a palettán, akik nehezen tudnak csak engedni a másiknak. Gyurcsány Ferenc a legerősebb baloldali szereplő akar lenni, az MSZP-nek saját stratégiája van, az LMP továbbra is különutas, a Jobbik pedig nem tudja még mindig pozicionálni magát. Az ellenzéknek más utakban is kellene gondolkodnia.
– Mondjon egyet.
– Ha előre megegyeznek a színfalak mögött, mindezt úgy kommunikálva: ők egymással vannak, Orbán ellen. Hiába volt bármilyen összefogás eddig, látszódott, hogy egyáltalán nincs összhang. Ez lecsapódik a választókhoz is, ugyanis nem tudnak megbízni egy olyan formációban, amelynek a szereplői látványosan egymás ellen versenyeznek.
– A magyar néplélek tehát ön szerint nem szól bele a politikába és olyan vezetőt akar, aki megmondja merre van előre.
– Orbán ebből a szempontból ki tudja szolgálni ezt az igényt, ez tény. Sok más dolog is kiszolgálná azonban, ehhez kell politikai nevelés és legfőképpen egy olyan párt, amely az összes fontos kérdésre adekvát válaszokat ad, mindenki mástól függetlenül.
– Mi fullaszthat meg egy hozzánk hasonló hibrid rezsimet?
– Szingapúrban az egypártrendszer egy irányított gazdaságra épült, ez tudja fenntartani a mai napig. Ugyanez volt az 50-es években Dél-Koreában, de amint a gazdasági prosperálás alábbhagyott, összeomlott. Dél-Ameriákban, Pinochetéknél azért fulladt ki a rendszer, mert nem volt elég támogatójuk. Iránban pedig teljesen máshogy épül ugyanez a rendszer: ott az iszlám adja meg a hangulatát a hibridizációnak. Magyarországon két fontos dolog van, Orbán alternatívát mutat az embereknek és közben harcol a liberális demokrácia ellen. A végpontja az lehet, amikor a liberális demokrácia sokadszorra is megújul és jobban hangzó válaszokat ad, mint Orbán rezsime.
– Mi van, ha most mégsem tud megújulni?
– Az tény, hogy Magyarországon kezd kialakulni az az alaptézis, hogy a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják. Jelenleg úgy néz ki, hogy Orbán Viktor olyan rendszert épít, amely hosszútávon gondolkodik, jelenleg 2030-ig tervez maradni szilárdan. A hibrid rezsimek erősebbek, mint a diktatúra, hiszen a demokráciából is vesznek át eszközöket. Egy váratlan fordulat azonban egy ilyen rendszert is bármikor bedönthet. Az ellenzék várja az atombombákat, ezek azonban nem jönnek el. Dolgozniuk kell és akkor demokratikus úton, magától is leválthatják Orbán Viktort.
