Nemcsak a Harmadik Birodalom fő háborús bűnöseit állították nemzetközi bíróság elé Nürnbergben: az amerikai katonai bíróságokon 1946 és 1949 között tizenkét perben 185 orvos, ügyvéd, gyáros, SS- és rendőri vezető, Wehrmacht-tábornok, köztisztviselő, bíró és diplomata ellen emeltek vádat.
Az eljárások azt próbálták feltárni, hogy a német vezetés miként járult hozzá a náci zsarnokság hatalmi rendszeréhez. A vádlottak közül 24-et ítéltek halálra (13-at végeztek ki), 25-öt felmentettek. Utóbbiak között volt Konrad Schäfer orvos is, aki – miután emberkísérleteit „hasznosnak” találták – a felmentése után alig hat héttel már a NASA alkalmazásában állt.
Henry Köhler 1997-es dokumentumfilmje, A nürnbergi kísérő perek ezt az ellentmondásoktól sem mentes időszakot eleveníti meg archív felvételek, valamint olyan közreműködők segítségével, mint a magyar származású Ben Ferencz ügyész, vagy Telford Taylor főügyész. Hogyan lehet rábírni embereket tömeggyilkosságokra? Talán ezt az Einsatzgruppe-perrel foglalkozó epizód emeli ki igazán. Régi recept: a félelmekre építő, gyűlöletet generáló ideológiát törvényekkel kell megtámogatni. Így lehet, hogy a félkatonai halálosztagok vezetői semmiféle megbánást nem mutattak amiatt, hogy 1941 és 1943 között hatszázezer – más becslés szerint egymillió – civilt gyilkoltattak le a volt Szovjetunió területén.
