Hiába szavazták meg sokan az Európai Néppártból (EPP) is a Sargentini-jelentést az Európai Parlament múltheti ülésén, a Fideszben nem aggódnak sem az eredmény, sem pedig amiatt, hogy a magyar kormánypártnak távoznia kell az európai pártcsaládból. Pontosabban utóbbival kapcsolatban a legtöbben tartózkodtak attól, hogy saját érzéseiket megosszák velünk, a vélemények legtöbbje viszont arról szólt, hogy a Fideszben ebben az esetben sem lenne semmilyen belső bírálat, elégedetlenség a miniszterelnök politikájával szemben. „Miért lenne? Amikor Orbán Viktor egyszer csak kiléptette a Fideszt a Liberális Internacionáléból, akkor történt valami?” – tette fel a költői kérdést egy képviselő. (A Fidesz 1992-ben lépett be a szervezetbe, majd az Orbán Viktor által levezényelt konzervatív fordulat után 2000-ben hagyta ott a Liberális Internacionálét.)
– Ha van egy kis gerinc az Európai Néppártban, akkor kizárnak minket – mondta minden irónia nélkül egy, az előző ciklusban még kormányzati szerepet vállalt fideszes képviselő. Azt is megjegyezte ugyanakkor, hogy a „gyengülő Néppárt, erősödő Fidesz” konstellációban nem számít kizárásra.
Azok a Fideszes képviselők, akikkel beszéltünk, a kizárás lehetőségét és jelentőségét igyekeztek kisebbíteni, a legtöbben azt mondták, az EPP-nek úgysem érdeke, hogy a jövő évi európai parlamenti választások előtt kiélezze a helyzetet, így a kérdés szerintük napirendre sem kerül májusig.
A legtöbben hasonlóan vélekedtek a Sargentini-jelentésről is. – Az egész nem szól majd másról, minthogy minden tagállamból idejön egy-egy miniszter, elbeszélgetnek a magyar kollégáikkal és mire a huszonhetedik is hazamegy, már rég elmúlt húsvét, jön a választás, és jön majd egy teljesen más Európai Parlament – mondta egy képviselő. A leggyakrabban hangoztatott vélemény azonban az volt, hogy a Judith Sargentini nevével jelzett dokumentum hasonló sorsra jut majd, mint „elődje”, a Tavares-jelentés. (Rui Tavares portugál EP-képviselő jelentését a magyar alapjogi helyzetről még 2013-ban fogadta el az Európai Parlament, a dokumentumnak és a döntésnek semmilyen következménye nem volt.) Abban viszont teljes volt az egyetértés, hogy hiába a kétharmados szavazatarány a Sargentini-jelentés mögött, a magyar kormány belpolitikai célokra remekül felhasználhatja az egészet.
Még a strasbourgi parlamenti szavazás előtt egy EP-képviselő például azon ironizált lapunknak, hogy a legszívesebben még ők maguk tetettek volna bele néhány egészen durva mondatot a dokumentumba, hogy később hivatkozhassanak rá, csak „nyilván nagyon kilógott volna a lóláb”.
