Bajban van az orosz űrkutatás. Ennek legbiztosabb jele, hogy 2019-ben és 2020-ban mindössze 5-5 kozmonauták által vezette vagy terhet szállító űrhajót bocsátanak fel. Ezt Jurij Boriszov miniszterelnökhelyettes jelentette be, a hivatalos hírügynökség szerint a hangsúlyt arra helyezve, milyen távlati tervekkel foglalkoznak a tudósok. Ezek között említette, hogy 2024-ben szeretnék felbocsátani az ember vezette új generációjú szállító űrhajót, amely lehetővé tenné Oroszország vezető kozmikus hatalmának helyreállítását.
Csakhogy, mint erre az Izvesztyija hírportáljának elemzője terjedelmes írásában felhívta a figyelmet, a tervezett tíz fellövés igencsak kevés, és ha marad ez a tendencia, rossz idők várnak a honi űrkutatásra.
1982-ben a Szovjetunió 108 felbocsátással büszkélkedhetett, igaz kilenc közülük kudarccal végződött, és a sikeresek között sok volt a katonai jellegű. Az amerikaiak ekkor mindössze 18 startról számoltak be. Még 2015-ben is sikerült Oroszországnak 26 rakétát felbocsátania, 2016-ban 17-et, idén eddig kilencet. A szakemberek közül néhányan azzal intézik el a kényes kérdéseket, hogy miért kellene törekedni a minél több fellövésre, amikor egyszerűen nincs igény rájuk. A kérdés csak az, hogy miért nincs.
E tekintetben nem lebecsülhető a nemzetközi helyzet Moszkva számára kedvezőtlen megváltozása, amely roppant megnehezíti az orosz vállalatok együttműködését a nyugati országokkal. Nehezebben jutnak hozzá az amerikai technikához, technológiához, ami tovább növeli az ország lemaradását az elektronika területén.
Az amerikai „Falcon 9” újrahasznosítható hordozórakéta megjelenésével pedig a „Proton” hordozórakétát és ezzel Oroszországot kiszorították a kereskedelmi célú felbocsátások piacáról. Míg öt-hat évvel ezelőtt még évente 6-7 „Protont” bocsátottak fel, ez a szám mára egyre csökkent.
A kevesebb felbocsátás a „Proton” előállításának költségét több mint a duplájára emelte. A nehéz hordozórakéták fejlesztésébe és gyártásába ölt tömérdek pénz hiábavalónak bizonyult, olyannyira, hogy egyes vállalatok a csőd szélére kerültek, állami segítség nélkül nem tudnak talpon maradni. Az oroszok többé nem versenyképesek a kereskedelmi célú szállítások terén az olcsóbb amerikai árak miatt.
A „Proton” rakéta gyártásáról már korábban fokozatosan át akartak térni a kifizetődőbb „Angara” előállítására, csakhogy megrendelések hiányában ez az átmenet is lelassult. Az „Angara” sem versenyképes a magas előállítási költségek miatt. Csak abban reménykedhetnek, hogy a Föld légkörének polgári és katonai kutatása, az internetkapcsolat országos méretű biztosítása állami megrendeléseket fog eredményezni, és ezzel munkát adni a tudósoknak és szakembereknek. Egyelőre a költségvetésben nem látni azt a forrást, ami ezeket a beruházásokat lehetővé tenné.
S még valami. Az „Izvesztyija” című portál szakértője szerint a szovjet érában a mainál sokkal rosszabb minőségű kozmikus objektumokat gyártottak, amelyeknek az élettartalma rövid volt. A maiak időtállóbbak, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebbre van belőlük szükség. S akkor még nem szóltunk a nagy vetélytársról, Kínáról, amely rohamtempóban hozza be lemaradását és csak idő kérdése, hogy a rakétafelbocsátások terén az élre álljon.
A „Roszkoszmosz” állami űrkutatási vállalat hét rakétafellövésben húzta meg azt a határt, amely életben maradásához szükséges. Ez egyelőre biztosított, hiszen a Nemzetközi Űrállomásra a „Szojuz” viszi fel a kozmonautákat, négy fellövésre pedig azért kerül sor, hogy a teherűrhajó élelmet, italt és minden egyéb szükséges dolgot biztosítson az ott dolgozóknak. Csakhogy a Nemzetközi Űrállomás jövője bizonytalan.
Trump amerikai elnök szeretne megszabadulni az űrállomás nagy anyagi terheitől, és inkább a Hold-misszióra költene. Legszívesebben a magánszektorhoz passzolná át az űrállomás finanszírozását. Az oroszok elképzelése még nem kiforrott, az amerikai hozzájárulás kiesését nehéz lesz pótolniuk.
