Nem történt semmi: a parlament tegnap megtartotta őszi ülésszakának első napját. Szánalmas így látni a nyomorultan romos, morálisan kopott, megfakult demokráciát. A népképviselet hámló kulisszáit, a hatalom mamelukjait, a tébláboló ellenzéket.
A miniszterelnök – politikai évadnyitóként - napirend előtt "jelentést tett" a Háznak. Szokásosan, mert ő nem innen, hanem a romániai Tusványosról, vagy a körbezárt Kötcséről szokott szobormagasából irányt mutatni annak a nemzetnek, amely állítása szerint ő maga. A „magyar gazdasági modell" sikeres, Győrtől Debrecenig (Auditól BMW-ig) zakatol a gazdaság, szép, biztató a jövő, 2030-ra Európa legélhetőbb állama leszünk. Munkaalapú Fidesz-mennyország: az egyetlen viszonyítási alap – a munkanélküliség kivételével – a múltba merült szocialista kormányzás. Csak Európa ne lenne a menekültpártiakkal és menekültellenesekkel, még jó, hogy ez a kérdés – nemzeti ügyként! - feloldja a hagyományos párt-ellentéteket. És, persze, a Sargentini-jelentés, amelyet jogi manipulációval – amúgy a pártcsalád szavazataival - vitt át az Európai Parlamenten a távozó – „épp ideje volt” - brüsszeli elit, amely Soros-hálózatként európai népességcserét akar. Ennek aktuális jele az uniós határvédelem megerősítése, amivel Orbán értelmezésében a német és orosz megszállás után megint megfosztanának bennünket 1990-ben visszanyert nemzeti szuverenitásunktól. (Európa szuverenitásáról nem esett szó.)
Vagy mi fáradtunk már bele, vagy a miniszterelnök volt kissé lagymatag, de untuk kormányának sikereit, meg a menekültkérdés lyukas luftballonjának telelihegését. Ami pedig az ellenzéket illeti: Gyurcsány Ferenc (DK) hozta a maga vehemenciáját – a kormányfő politikai elmeállapotát illető megjegyzésére korántsem elegánsan, de annál elégedettebben a túlteljesítő mázelnök, Kövér László a DK elnökének elmeállapotára utalt -, a párbeszédes Szabó Tímea gondlistáját némán hallgatta a Ház, Tóth Bertalan (MSZP) kimérten hűvös kritikáját felülmúlta az LMP-s Keresztes László Lóránt színtelensége, Gyöngyösi Márton (Jobbik) legnagyobb gondja pedig az volt, mit kereshet még Gyurcsány a Házban. Hát, megválasztották képviselőnek, mint benneteket – mondtuk, de nem hallatszott el odáig. Harrach Péter (KDNP) és Kocsis Máté (Fidesz) szót sem érdemel.
Ám, nagyot téved, aki azt gondolja, hogy e korhadt Ház álmos hónapok elé néz. Vihar készül Európában, ahhoz meg kevés lesz a magyar parlament tegnapi szellemi teljesítménye. Orbánt - vele félig az országot - a múlt héten Strasbourgban kifelé lökdösték Európa ajtajából, az ország vezetője tarthatatlanná vált a keresztény Néppárt számára, nyeli a szélsőjobb örvénye. A miniszterelnök és az őt hatalomban tartó nemzet elszigetelődik az EU-ban, amelynek kormányai előbb-utóbb be kell lássák, elaludtak: nem az EP-választás, az unió demokráciája a tét.
Orbán "bon-mot-ja": a Sargentini-jelentésre szavazók jobban utálják őt, mint amennyire a hazájukat szeretik. Azt kérte az ellenzéktől: álljon a nemzet mellé. Ha Orbán nem látja is, ha nem kellő erővel is, de éppen ezen van.