Az Európai Parlament szerdán elfogadta a a magyar jogállamiság helyzetét elmarasztaló Sargentini-jelentést, aminek nyomán megindulhat az a procedúra, amely akár a 7. cikkelyt is életbe léptetheti Magyarországgal szemben.
A szavazás akkor is mérföldkő Európa történetében, ha közvetlen következményei nem lesznek. Viszont világosan jelzi: az EP és a strasbourgi parlamentet uraló, a Fideszt is tagjai között tudó néppárti frakció, ha lassan is, de felébredt. Megunta a pávatáncot, a demokratikus jogállam lebontását. Felismerte: az Unió demokratikus közösségét veszélyezteti az a populista, migrációra hivatkozó hullám, amelynek erősödésére Orbán számít, s amelyre felülve akarná „megreformálni”, keresztény, autoriter fundamentalista közösséggé formálni "az emberek" Európáját.
A keddi vitában – mint 2015 óta állandóan – a populisták vezérének bejelentkező Orbán Viktor azt akarta elhitetni, hogy a Sargentini-jelentés (Szijjártó Péter külügyminiszer szavaival: koncepciós eljárásban született bevándorláspárti vádirat) mögött a menekültkérdés ellentétei állnak. A kormányfő abba a hitbe ringatta magát, hogy azt, amit a rá szavazó magyar választókkal elhitetett, Strasbourgra is kiterjesztheti: ő Európa egyetlen védelmezője, és a jövő májusi EP-szavazás egyetlen tétje a migráció.
A Sargentini-jelentés elfogadásának, (mint ahogyan a jövő évi EP-választásoknak is) azonban ennél sokkal súlyosabb a tétje. Európa, az európai demokrácia jövője. Amiről Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerdai évértékelőjében azt mondta: "az Uniónak még inkább szuverén szereplőként kell fellépnie a nemzetközi porondon. Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia. Soha nem válhat erődítménnyé, amely hátat fordít a világnak, a szenvedők világának".
Orbán valódi ellenfelei közé (Angela Merkel német kancellár mellé) ezért sorolták be Emmanuel Macront is. Nem a menekültkérdés miatt, hanem azért, mert a francia elnöknek határozott európai tervei vannak, és ezek ellentétesek Orbán elképzeléseivel: sokkal mélyebben integrált Unió, mint a mai, amely a demokrácia béna kacsájaként pislog a vele szembe forduló tagországokra. A jövő Európája a nemzetállamok elmélyült integrációjú, erős „demokratikus birodalmi” identitása kell legyen egy olyan világban, ahol Oroszország, Kína és az Egyesült Államok méltó vetélytársa lehet. Ez az az integráció (a föderális Európa), amelyről az autoriter nemzetállami szuverenitásba burkolózó Orbán hallani sem akar.
Az EP szerdán a jelentés mellett döntött, ami nem Magyarország, hanem a magyar kormány politikájának bírálata. Annak kimondása, hogy az illiberalizmusnak semmi helye az európai közösségben. A döntés a magyar nemzetnek is szól: előbb-utóbb választania kell Orbán és Európa között. Az uniós procedúra még csak most kezdődik. A döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása. Európa nem kér Orbánból, de a kormányt nem Brüsszelből, vagy Strasbourgból fogják megbuktatni. Az a magyar választók dolga.