Fenntartható Fejlődés 2030 Program, amelyet az ENSZ 70. közgyűlésén fogadtak el 2015-ben, kiemelt célként jelöli meg, hogy a világ országait fenntartható és rugalmas fejlődési pályára állítsa. Ugyanekkor
határozták el a Globális Partnerségi Program a Fenntartható Fejlődésért formáció létrehozását, amelyben a világ minden országa, érdekeltje és népe részt vesz, hogy senki ne maradhasson ki belőle.
Ezen elhatározás ellenére 23 millió tajvani ember kívül rekedt a globális kezdeményezésen. Ezzel sérül az univerzalitás elve, amelyen az ENSZ is alapul, és megfosztják Tajvant és ezzel együtt a nemzetközi közösséget is attól a lehetőségtől, hogy közösen dolgozhassanak mindenki hasznára.
Tajvan, bár már régebb óta nem vehet részt az ENSZ gyűlésein, eseményein és mechanizmusainak munkájában, mint felelős érintett, soha nem feledkezett meg kötelezettségeiről.
A programtervezet fő pontjaival összhangban tavaly Tajvan is kiadta az első önkéntes nemzeti áttekintő irányelveit, amelyben taglalja országunk kormányzatának megközelítését az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak (SDG – Sustainable Development Goals) megvalósítására. A konkrét eredményeink közt szerepel a szegénység enyhítése, az éhezés felszámolása, az alacsony jövedelmű háztartások számának két százalék alá csökkentése, a gyermekágyi halálozás lecsökkentése 11,6-ra 100 ezer ember esetén, az öt év alatti gyermekhalálozás 2,4 ezrelékre csökkentése, az olvasni tudók arányának 98,7 százalékra
növelése. Ezek mind bőven az ENSZ SDG standardjait túlszárnyaló adatok.
Tajvan emellett számos ország fejlődését támogatja. Együttműködik az EBRD-vel is – részt vesz a közép-ázsiai és a közép- és kelet-európai országok piacgazdasági és zöld gazdasági fejlesztésében. Míg Tajvan értékes hozzájárulását a világ számos országában elismerik, ezalatt az ENSZ továbbra sem akar tudomást venni arról, amit Tajvan felkínál. A tajvani turisták, szakemberek nem léphetnek be az ENSZ létesítményeibe. Az ENSZ elutasította a tajvani újságírók azon igényét is, hogy akkreditációt kaphassanak és tudósíthassanak az ENSZ gyűléseiről és eseményeiről, holott ezen emberek munkája mind a tajvani, mind minden világpolgár érdeke.
Kizárni egy ilyen tettre kész és képes partnert, mint Tajvan – ezzel az ENSZ nem csupán a 23 millió tajvani polgár emberi alapjogát sérti, de nagymértékben kárt okoz az emberiségnek is. Ha az ENSZ biztosítani szeretné, hogy minden ember érdeke érvényesülhessen, úgy a szervezetnek meg kell nyitnia a kapuit Tajvan előtt is.