– Kezdjük egy viszonylag frissebb fejleménnyel. A kelet-ukrajnai oroszpárti vezető, Olekszandr Zaharcsenko meggyilkolása miként változtatja meg az ukrajnai konfliktushelyzetet? Mondhatjuk-e, hogy megbékélés úgynevezett minszki folyamata immár halott?
– Szerintem a minszki folyamat már halott volt akkor, amikor a tárgyalások nyomán elindították. Egyik félnek sem állt ugyanis őszintén a szándékában, hogy teljesítse az előírásokat. Különösen az orosz fél állt hozzá nagyon cinikusan ezekhez a tárgyalásokhoz. Fenn akarta tartani azt a helyzetet, amely a 2014-ben létrejött ukrán kormányt egyensúlyhiányos helyzetben, gyenge pozícióban tartja. A kijevi kormánynak energiái jelentős részét Kelet-Ukrajnára kell fordítania. Zaharcsenko megölése alapvetően nem változtat a képleten. Rövid távon egy kicsit nehezebbé válik az oroszok számára a helyzet kézben tartása, de alapvetően nem változtat az orosz törekvéseken.
– A 2016-os amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásnak az oroszokkal való esetleges republikánus összejátszás kérdésének a kivizsgálása eddig nem eredményezett áttörést. Most, közeledve a félidős választásokhoz, mit mondhatunk arról, hogy mi lenne a választás oroszok számára kedvező kimenetele, és vannak-e jelei annak, hogy az oroszok ezúttal is megpróbálnak beavatkozni?
– Számos bizonyíték van arra, hogy az oroszok legalábbis tettek előkészületeket a 2018-as kampányba történő beavatkozásra. Azzal kezdték, hogy hamis profilokat hoztak létre a Facebookon, a Twitteren és más közösségi médiafelületeken. Ezek segítségével konfliktusokat akarnak gerjeszteni. Amikor ezeknek a lépéseknek egy része nyilvánosságra került, akkor maguk is leállítottak bizonyos programokat, de az amerikai hírszerző közösségen belül senkinek nincs kételye azt illetően, hogy önszántukból az oroszok nem fogják vissza az ilyen beavatkozási próbálkozásaikat. A Trump-kormányzat távolról sem tett meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy ezt megakadályozza. Ami az Ön által említett vizsgálatot illet, füstölgő pisztollyal a kezében eddig senkit nem sikerült tetten érni, de szerintem az is eléggé ártalmas Trumpra nézve, ami eddig kiderült. Volt összejátszás, Trump elnökjelölt kampánystábjának vezető alakjai, nyilvánvalón magától Trumptól kapott felhatalmazás alapján találkoztak orosz kormányzati tisztségviselőkkel, azzal a céllal, hogy Hillary Clintonra nézve kártékony információkra tegyenek szert. Ez önmagában nem feltétlenül jogellenes, de most az a kérdés, hogy az együttműködés kiterjedt-e olyan konkrét cselekedetekre, mint például email-szerverek feltörésére, hamis profilok létrehozására, illetve más, az amerikai jogot sértő cselekményekre.
– Mi lehet a Kreml stratégiai célja az Egyesült Államokkal való kapcsolatokban Trump elnöksége alatt?
– Először is azt hiszem, az orosz beavatkozás nyilvánosságra kerülését nyereségként könyvelik el az oroszok, hiszen az tudódott ki, hogy jelentős a befolyásuk, mindenféle tevékenységet képesek végezni, alá tudnak ásni –alapvető intézményeket nagyhatalmú nyugati országokban. Ami a szélesebb értelemben vett orosz célokat illeti, az oroszok egészen világossá tették, hogy nagyon nem kedvelik az ellenük életbe léptetett szankciókat. Sem az amerikai, sem az uniós szankciókat. Megtesznek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy legalább néhány nyugati országot – köztük Magyarországot – meggyőzzenek arról, a szankciókat fel kell oldani. Igyekeznek megkerülni a korlátozásokat olyan országokon keresztül, amelyek nem vesznek részt a szankciós rendszerben, mint például Kína, egyes közel-keleti országok. De egyre növekvő mértékben arra irányul az oroszok törekvése, hogy megosszák a nyugati, különösképpen az EU-országokat. Ez meglehetősen szűk látókörű törekvésnek számít, és rávilágít arra, hogy jelenleg az orosz vezetés a rövid távú nyereségekre összpontosít elsősorban, és szem elől tévesztette az átfogóbb stratégiai célkitűzéseket. Putyinnak szemmel láthatóan nem célja, hogy országát mélyebben integrálja a nyugati világba.
– Európa nagyon fontos piaca az orosz gáznak. Eközben köztudott, hogy a Kreml populista, szélsőjobboldali pártok és kormányok segítségével igyekszik megbontani Európa egységét. De mitől szolgálná az orosz érdekeket, ha káosz keletkezik Európában?
– Jó kérdés, nem is hiszem, hogy káoszt akarnak teremteni Európában. Társadalmi konfliktusokat igen, és azt, hogy szélsőségesebb pártok kerüljenek hatalomra. Példa volt erre egy ideig Görögországban a szélsőbal és a szélsőjobb bizarr koalíciójának az elősegítése. Ami Magyarországot illeti, ott sem káosz keletkezett, hanem az történt, hogy Orbán Viktor, a korábbi forradalmár, Oroszország egyik legjobb unióbeli barátja lett. Vagy vegyük a nem EU-tag Törökországot. Az orosz-török kapcsolatoknak sokat ártott, hogy 2015 novemberében a törökök lelőttek egy orosz gépet Szíriában. Mégis, néhány hónap alatt kibékültek, Erdogan nagyon megalázó körülmények között kért bocsánatot, és ma már egyetértenek számos dologban, így például abban, hogy vissza kell szorítani az Egyesült Államok befolyását.
– Említette Magyarországot. A washingtoni kormány az utóbbi időben változtatott a Magyarországhoz való hozzáállásán. Az Orbán-kormánnyal minden rendben van, nincs jogállamisági probléma, mondják. Mi van emögött? Pusztán az-e, hogy a Fehér Ház biztosítani szeretné a magyar egyetértést Ukrajna euroatlanti integrációjához?
– Magyarország esetében különösen hangsúlyos az Orbán-Trump egyetértés a bevándorlás ellenzését illetően, bár ez megfigyelhető például Lengyelországban, illetve a Cseh Köztársaságban is. Azt hiszem, Trump úgy tekint Orbánra, mint hasonló gondolkodású valakire, aki osztja az ő értékrendszerét, és hozzá hasonló identitásfelfogást képvisel, aki szereti azt a képet felfesteni, hogy a nyugati civilizációt hordák fenyegetik a nem nyugati világból, legyenek azok közel-keletiek vagy mexikóiak. Úgy vélem, Trump olyan sok hasonlóságot vél felfedezni Orbánnal, hogy ezt kifejezésre akarja juttatni. Benne lehet ebben az is, hogy minden kormányzat igyekszik megkülönböztetni magát az előzőtől, különösen ha az előd és az utód eltérő pártállású. Tehát Trump úgy is felfoghatja ezt, hogy nem akarja Obama példáját követni az Orbánhoz való viszonyulásban sem. De Trump esetében ehhez még mindenképpen hozzájárul az ő különös személyisége.
– Gondolja, hogy az Orbán Viktort lelkesen méltató Steve Bannonnak még mindig van valamelyes befolyása az elnökre?
– Beszéltek ugyan egyszer-kétszer azóta, hogy Bannonnak távoznia kellett a Fehér Házból, de annak a Trumpról szóló előző könyvnek – nem Bob Woodward mostani kötetének – a megjelenése nyomán Bannon olyan lesújtó kijelentéseket tett Trumpról, amiket az elnök feltételezésem szerint soha nem fog neki megbocsátani.
– Ön szerint Orbán Viktor a belátható jövőben meghívást kap a Fehér Házba?
– Erre Orbán mindenképpen pályázik, és azt hiszem, csalódást okozott számára, hogy ez eddig nem sikerült, de szerintem a nem túl távoli jövőben, talán nem sokkal az idén novemberben tartandó félidős választások után megtörténhet.
