Az LMP-nek nevezett – nem igazán pártszerűen működő - alakzat ismét akcióba lendült, a Parlament honlapja legalábbis erről tanúskodik.
A volt MSZP-s és Együtt-es politikusokból, valamint az Új Kezdet formációból igazolt képviselőből összetákolt frakció (nyolcan vannak összesen) sorozatban nyújtja be javaslatait a nyári álmát alvó Országgyűlés elé. Érdemes megismerni címüket:
• Egyes törvényeknek a műanyag bevásárló-reklám táskák használata betiltásához szükséges módosításáról (Demeter Márta és Keresztes László Lóránt kivételével a „teljes” frakció jegyzi),
• Egyes törvényeknek a nyugdíjasok helyzetének javítását célzó módosításáról (Hohn Krisztina, a „magányos” benyújtó),
• Egyes törvényeknek az egyedülálló szülőket segítő módosításáról (Hohn Krisztina),
• Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, valamint az állampárti vezetők és a diktatúra állambiztonsága hivatásos állományának egyes közhivatalok viseléséből való kizárása érdekében szükséges törvénymódosításokról (Schmuck Erzsébet és Szabó Szabolcs kivételével a „teljes” LMP frakció jegyzi),
• A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény egyes rendelkezéseinek felfüggesztéséről. (három jobbikos mellett egy LMP- s is a benyújtók közt van).
A fenti listából néhány következtetés biztosan levonható:
• a törvényjavaslatok racionális csoportosítására és benyújtásuk koordinálására a „giga” frakció képtelen. Az érintett kör a nejlonzacskótól az állampártig, a nyugdíjastól – a bírósági végrehajtáson keresztül – az egyedülálló szülőkig terjed.
• A kezdeményezések közül egyik mögött sem áll egységesen az egész képviselőcsoport, pedig a mindenkori frakcióvezető munkáját három frakció vezető-helyettes segíti.
• A független képviselőket és a baloldalhoz sorolható frakciókat „elfelejtették” bevonni az indítványok készítésébe és benyújtásába, így a kudarc előre borítékolható (egyébként sem lenne sok esély).
Nehogy azt gondoljuk, hogy az LMP csak az Országgyűlés kánikulai pihenését nem bírta tétlenül nézni. Augusztus végén a harminchárom fős Fővárosi Közgyűlés egyetlen LMP-s tagja feltalálta a csőben a lyukat: ország-világgal közölte, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készít a pártja („Zebraprogramot az iskolák közelébe!” címmel), amelynek alapeleme „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. A megoldások között szerepelhet „az úgynevezett zebrazászló, az okos zebra, vagy az átkelőhelyek rendőri biztosítása”. Ez és az ehhez hasonló – egyébként jó szándékú – bejelentésekkel próbálják összecementezni a megroggyant párterődítmény málladozó falait.
Sokakat biztosan nem (engem sem) téveszt meg a számtalan törvényi kezdeményezés és akció. A fundamentális bajokat, az identitászavart, a közbizalom visszaszerzését, a dezorganizált pártszervezet újraépítését nem lehet a plasztik reklámszatyrok betiltásával és a zebracsíkok vastagításával fel –és megoldani. A minipárt politikai tévelygése egyre nyilvánvalóbb. Más pártközösségek XX., illetve XXI. század szerinti diszkriminatív besorolása pedig hamis és visszataszító. Ráadásul eredményre sem vezet, hiszen vadonatúj potenciális szövetségesük (a Jobbik) valóban e századi képződmény, de pillanatnyilag szegény és szakadozik. A jobb sorsra érdemes Magyarországi Szociáldemokrata Párt viszont a XIX. század végén alakult, milyen jó is lenne, ha egy nagy hagyományú (128 éves), tiszta értékrendet képviselő balközép párt ma is helyet kaphatna az Országgyűlésben. Ennyit a századokról meg a minősítésekről.
Az LMP néhány százfős, iránytű nélküli politikai közössége napjainkban kollektív politikai öncsonkítást végez. Földrengést nem okoz gyors összezuhanásuk, csupán a csalódottak, a politikai hitehagyottak száma fog felszaporodni. A párt sorsa közéleti szempontból már csaknem érdektelen, a parlamenti frakció pedig – néhány soha megvitatásra és elfogadásra nem kerülő törvényjavaslat álcája mögé bújva – valahogy csak kihúzza 2022-ig. A 2019-es európai parlamenti és az önkormányzati választással nem lesz semmi gond. se nekik, se nekünk!