Kenderes, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisváros láthatóan nagy becsben tartja szülöttét, „vitéz nagybányai” Horthy Miklóst. A látogatót rögtön a település határában a volt kormányzó arcképe fogadja, a helyi falatozó étlapját is vele illusztrálták.
Kopjafaavatás vitéz lófő Kovács György Antal fedélzetmester, vitézi székkapitány emlékére és tiszteletére, a mauzóleum melletti tengerész parcellában – ez a rendezvény is szerepelt a vasárnapra meghirdetett Horthy-emléknap programjai között. Horthy Miklóst huszonöt évvel ezelőtt, 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen. A nagy belpolitikai vihart kavaró szertartáson akkor „magánszemélyként” az Antall-kormány több minisztere is részt vett, Budapesten ellentüntetést rendeztek.
Valószínűleg a most vasárnapi emléknap szervezői is tartottak valamilyen tiltakozástól: feltűnően sok volt a rendőr. A készültség végül fölöslegesnek bizonyult, egyetlen demonstrálót sem lehetett látni.
A református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd néhány száz megemlékező gyűlt össze a Horthy család mauzóleumánál. Azokról, akik fekete köpenyt viseltek, kiderült, hogy a Történelmi Vitézi Rend tagjai, jórészt erdélyiek.
Néhány helybéli kerékpárral érkezett az eseményre. Kérdésünkre, hogy Horthy Miklós kultusza mennyire hatja át a település mindennapjait, egy 60 éves férfi – aki csak az életkorát árulta el, a nevét nem – elmondta: a fiatalabbak azt se tudják, kiről van szó. Nem is érdekli őket.
Az idősebbek – folytatta – eléggé megosztottak. Egy részük tiszteli a volt kormányzót, másik részük viszont nem szereti. Ezt onnan lehet tudni, hogy csak legyintgetnek, amikor előjön a téma: „Jól van már, nem kell foglalkozni vele, elmúlt.” Feltételeztük, hogy beszélgetőtársunk Horthy tisztelőinek táborát gyarapítja, de amikor erről kérdeztük, kitérő választ kaptunk: „Kíváncsiságból jöttem ide”.
Kísérletet tettünk rá, hogy az emléknap programjaival kapcsolatban tisztázzunk pár részletet Pádár Lászlónéval, Kenderes fideszes polgármesterével, ám ő nem mutatkozott készségesnek. „Ne haragudjon, a megemlékezés előtt ebbe nem szeretnék belebonyolódni” – közölte.
Szerettük volna megszólaltatni Horthy Istvánt, a kormányzó unokáját, aki azzal hárította el kérésünket, hogy a „mostani viszonyok között” nem akar nyilatkozni. Később reményét fejezte ki, hogy nem volt goromba a stílusa, mire megnyugtattuk: szó sincs róla, kifejezetten udvariasan utasított el. Kompromisszumos megoldásként javasoltuk: ha a nagyapjáról nem szeretne nyilatkozni, akkor – lévén, hogy muzulmán vallású – fejtse ki véleményét a világvallások közötti viszonyról, de nem kívánt élni a lehetőséggel. „Ma nem” – jelentette ki mosolyogva.
Elsőként aztán Horthy István állt mikrofonhoz. Jóleső érzésnek nevezte, hogy ennyien tisztelik és ápolják nagyszülei örökségét, akik szerinte – mások „mondjanak bármit” – szeretett hazájukért éltek és dolgoztak. Emlékeztetett rá, hogy huszonöt évvel ezelőtt több mint 70 ezren vettek részt az újratemetésen, Kenderes zarándokhellyé vált.
Ugyanezt a polgármester is elismételte. Pádár Lászlóné beszélt arról is, hogy annak idején a város képviselő-testülete nyilvánította emléknappá az újratemetés évfordulóját. Minden évben méltósággal emlékeznek Horthy Miklósra és családjára, büszkék történelmi örökségükre – hangsúlyozta Pádárné. Felszólalásába beleszőtt egy idézetet Semjén Zsolttól is az emlékhelyek fontosságáról.
Kovács Sándor, a körzet fideszes parlamenti képviselője kitért rá: a „kommunizmus” idején a kenderesiek megszenvedték, hogy Horthy Miklós szülőhelyén laknak. Az ötvenes-hatvanas években jószerével munkát se kaptak, ha kiderült, hova valósiak – állította. Ő is úgy vélte, hogy Horthy – neveltetése, tehetsége és lehetőségei szerint – a hazáját szolgálta.
A szónoklaton érződött, hogy a fideszes politikus igyekszik a lehető legkisebb támadásai felület adni. Megállapította ugyan, hogy a Trianon utáni Magyarország megmaradását Horthy Miklósnak, Bethlen Istvánnak, Klebelsberg Kunónak (és másoknak) köszönhetjük, de ezzel nem kockáztatott túl sokat: a felsorolást már Orbán Viktortól is hallhattuk.
Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója a városi művelődési házban tartott előadást. Horthy Miklós életművét „vitathatónak” minősítette. A legkényesebb témáról, az „úgynevezett zsidókérdésről” szólva nem jogfosztónak, hanem jogkorlátozónak nevezte a zsidóellenes törvényeket. Kiemelte, hogy Horthy 1944 nyarán – miután már 437 ezer embert elhurcoltak a vidéki Magyarországról – leállíttatta a budapesti zsidóság deportálását.
Rehabilitációról szerinte nincs értelme beszélni. Hisz – zárta okfejtését a főigazgató – Horthy Miklóst nem ítélték el, akit pedig nem ítéltek el, azt nem lehet rehabilitálni.
Kollaboráns, kivételes államférfi
Nehéz követni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz éppen hogyan viszonyul Horthy Miklóshoz. A 2010-ben megszerzett parlamenti kétharmad bűvöletében több fideszes politikus támogatta volna, hogy a kormányzónak lovas szobra legyen a budai Várban. A terv végül lekerült a napirendről.
Orbán Viktor 2015 végén a parlamentben a kollaboráns, elnyomókkal együttműködő politikusok közé sorolta Horthy Miklóst, aki nem méltó rá, hogy az utókor szobrot emeljen a tiszteletére. Tavaly nyáron ugyanő a felújított Klebelsberg-kastély átadásán Horthy Miklóst is „kivételes államférfiúként” méltatta. Orbán Viktor szerint ezt a „tényt” a gyászos világháborús szerepvállalása sem vonhatja kétségbe.
