- Hitelt nem kellett felvennünk, mert a szüleim tudtak kölcsönadni, sőt, egy bizonyos szintig be is segítettek az iskolakezdésbe – mondta Gaál Tamás, aki hozzátette, némiképp megdöbbenéssel nézte a tévében azt a fiatal nőt, aki arról beszélt, hogy sok tízezer forinttal több marad a családoknál a tanévkezdéskor a kormánynak hála. Azóta persze kiderült, az m1-en a Fiatal Családok Klubjának alapítójaként nyilatkozó asszony fideszes alpolgármester Budapesten, a XI. kerületben, s így nem feltétlenül a családok, sokkal inkább a kormány nevében beszélt.
A gyerekes famíliák jelentős részének vele ellentétben nem tűnt fel, hogy a szeptemberi tanévkezdéssel tízezreket spórolhatnak az előző évekhez képest. Sőt, sokan valószínűleg irigykednek Gaál Tamásékra, akik családon belül át tudták hidalni az anyagi nehézségeket, mert azért más egy rokonnak tartozni kamatmentesen, mint azonnali hitelt felvenni egy pénzintézettől, s annak kamatait nyögni esetleg éveken át.
- Három gyerekkel még akkor is komoly megterhelés a tanévkezdés, ha a tankönyveket ingyen kapják – jegyezte meg Gaál Tamás, aki egy Balaton-parti kisvárosban lakik. – A tanszerek egy részét, mint a körzőt, vonalzót tovább tudják használni a gyerekek, de ceruzából, tollból, radírból, füzetekből, festékből, s még megannyi dologból újat kell venni. Már csak a kölykök miatt is, mert igencsak megnéznék őket, ha a félig elfaragott színesekkel vagy a megrágott kupakos filctollakkal kezdenék az új tanévet.
- A három gyerek cirka harminc füzet, persze lehetőség szerint valamilyen menő borítóval, háromszáz és nyolcszáz forint darabjuk – vette át a szót Gaál Tamásné. – A középső most megy felső tagozatba, így a hátitáska helyett hátizsákot kért, persze a legnagyobbnak is kellett egy új, még jó, egy tanévet kibírt az előző. A kettő több mint harmincezerbe került…
Ennél is komolyabb tételnek bizonyult – mert szerencsére a gyerekek folyamatosan nőnek – a tornafelszerelések összeállítása: három új melegítő, három edzőcipő, a két fiúnak új rövidnadrág.
- A tornacipők darabja hét-tizenegyezer forint – mondta Gaál Tamás. - Persze van olcsóbb is, de nem éri meg, mert három hónapot, ha kibír. Tudjuk, kipróbáltuk… A melegítők szintén elvittek vagy 25 ezret, rövidgatyát találtunk három-ötezerért. Mindennel együtt bőven százezer fölött járunk, és megköszönhetjük a szüleimnek, akik vettek nekünk egy laptopot, mert ennyi embernek már nem elég egy számítógép. Ha azt is beleszámolom, úgy kétszázezerbe fáj az idei tanévkezdés. Százezret anyámék adtak kölcsön, hogy azért meg tudjunk élni valahogy, karácsonyig visszatörlesztjük nekik.
Szűcsék ebben a tekintetben nem számíthattak a nagyszülőkre: a Kaposvár melletti faluban élő négytagú család így kénytelen volt több mindent hitelre vásárolni.
- A lányunk most megy hetedikbe, a fiúnk pedig elsőbe – sorolja Szűcs Gábor. – Kettőnk közös keresete nettó 234 ezer forint, ebből persze fizetjük a rezsit, a megélhetést, s így saját erőből egyszerűen nem tudtuk kigazdálkodni az iskolakezdést, igénybe kellett vennünk személyi kölcsönt és áruhitelt is.
Utóbbit a kisebbik gyerek íróasztalára, az elemes bútort leárazásban 27 ezerért kapták meg. Lett volna olcsóbb is, ismerte el Szűcs Gábor, de reményeik szerint a mostani asztal kiszolgálja a gyereket még középiskolában is, a 7-10 ezer forintosak viszont olyan aprók voltak, hogy egy számítógép sem fért volna el rajtuk normálisan.
- Egyelőre persze nincs ilyen problémánk – tette hozzá a családfő. – Szerencsére alsó tagozatban még elvan nélküle a gyerek. Tíz hónapos, kamatmentes részletre tudtuk megvenni az asztalt, a havi háromezret könnyebben kigazdálkodjuk, mint most a 27 ezret, ami annyi, mint a családi pótlékunk.
Személyi hitelt százezer forintot vettek fel, ugyanis ennél kevesebbet nem lehetett a bankjuknál, pedig, ha mindent kicentiztek volna, hetven-nyolcvanezerből ki tudták volna hozni a tanévkezdést.
- Igaz, akkor a lányom nem kapott volna új táskát – ismerte el Szűcs Gábor. – Ahogyan tavaly sem, vagyis igazából már ráfért egy új hátizsák, hiszen a mesefigurás elég ciki egy hetedikesnek. De nem követelőzött, tudja jól, milyen anyagi helyzetben vagyunk. Viszont a megmaradt pénzt elverni sem akartuk, így megvettük neki az újat, ezzel az általános iskolát már kihúzza. A többi elment füzetekre, írószerszámokra, no és persze a kicsinek a rengeteg összeírt dologra: másfél A4-es lapnyi kötelezően megvásárolandó tanszert írtak elő, kíváncsi vagyok, ebből mennyit fognak használni. A legtöbb tételt megértettem, de hogy miért kötelező a fésű, amikor két centis haja van, vagy, hogy minek festékkeverő paletta egy hétévesnek, nem értem. De ez van, megvettünk mindent, nehogy megszólják őket az iskolában. Az ingyenes oktatás nekünk azt jelenti, hogy egy év alatt szépen visszatörlesztünk mindent, aztán jövő ilyenkor, megint elmegyünk a bankba.
A Központi Statisztikai Hivatal idén augusztusban kiadott összesítése szerint a magyar családok iskolakezdés alkalmával tavaly átlagosan 9 ezer forintot költöttek ruhára, cipőre, 7 ezer forintot tankönyvekre, jegyzetekre, 6 ezer forintot iskolai étkeztetésre, csaknem ugyanennyit tanszerekre és írószerekre. Iskolai költségekre, magántanárokra átlagosan 4700 forint, táskára 4300 forint, sportszerre, hangszerre mintegy 4 ezer forint az egy iskolásra jutó kiadás. Mindez összesen mintegy 40 ezer forintot tesz ki, egyetlen gyermek esetében. - J. D.
– Azt nem lehet állítani, hogy fércművet alkottak volna a kollégák, de az a tervezet, amit kiadtak, ósdi – fogalmazott a szakértő, aki szerint a most kidolgozott vitaanyag részleteiben ugyanaz, mint a jelenleg érvényben lévő 2012-es NAT. – Nincs előrelépés. Az alaptantervbe foglalt tananyag mennyisége érdemben nem csökken, a kerettantervek kötelező jellege visszatér. A kulcskompetenciákra ugyan nagyobb hangsúlyt fektet, de ez még mindig egy tananyagközpontú tanterv.
Nahalka úgy véli, a gyermekek fejlődésével és a tanuláshoz való hozzáállásában is túlhaladott elképzeléseket tartalmaz az anyag, a tanulói teljesítménymérések túl nagy hangsúlyt kapnak. Nincsenek benne érdemi válaszok az esélyegyenlőtlenség csökkentésére, ez a kérdéskör csak „lózungok” szintjén kerül elő. A kutató szerint az oktatási programcsomagok rendszereihez sehogy sem viszonyul a tervezet, a személyre szabott, differenciált oktatás elképzelései sincsenek megfelelően kidolgozva benne. – Ez a NAT nem az összes, közoktatásban tanuló diák NAT-ja, a szakképzésről alig esik szó benne – tette hozzá. Hasonlóképp vélekedett Juhász Ágnes, a Civil Közoktatási Platform szakképzési szakértője is. Mint mondta, a szakközépiskolák csak két mondat erejéig jelennek meg a tervezetben. Emellett rámutatott azokra a problémákra, amelyekkel a szakképző intézményeknek idén szeptembertől is szembe kell nézniük: elképesztő hiány van szakmai tanárokból és szakoktatókból, sok helyen nem tudják megtartani a szakos órákat. De előfordulhatnak olyan szakképzések is, amelyek végül nem indulnak el szeptembertől, ugyancsak a szakoktatók hiánya miatt. Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke hangsúlyozta: a közoktatás egészében érezhető a tanárhiány. A pedagógus társadalom egyre idősödik, a nyugdíjazások száma évről évre növekszik. Szerinte a helyzet csak rosszabb lesz, ha nem törlik el a közszférát érintő nyugdíjkorlátozást. Hiába jelentkeznek ugyanis a korábbiakhoz képest valamivel többen pedagógusképzésre, a lemorzsolódás aránya hatalmas: a jelentkezők 45 százaléka nem fejezi be tanulmányait, a pályakezdő tanárok 30 százaléka pedig egy év után, további 30 százalék öt év után elhagyja a pályát. - Juhász Dániel
