A fehér holló kategóriájába tartozik az a sportági szövetség, melynek élén igazi sportvezető, nem pedig fideszes politikus vagy a kormánypárthoz ezer szállal kötődő irányító áll. Az üdítő kivételt jelenti Erdei Zsolt, az amatőrök és a profik között is világbajnok korábbi bokszoló, aki az ökölvívók szövetségét vezeti. Természetesen ő sem ápol rossz viszonyt a hatalommal, de az ő esetében nem lehet megkérdőjelezni a sportág ismeretét, a szakértelmet. A sportolói múltja alapján hiteles vezetőről lehet beszélni, aki pontosan tudja, mi, mennyibe kerül, és elkötelezettsége révén joggal lehet bízni abban, hogy számára valóban a sportág érdeke az első és nem személyes (politikai) ambíciói határozzák meg a napi döntéseit.
A másik ilyen vezető Kemény Dénes a vízilabdázóknál. A férfi válogatottal szövetségi kapitányként egymásután három olimpián (2000, 2004, 2008) aranyérmet nyerő szakember esetében is kijelenthető, értő kezekben volt a szervezet irányítása. Más kérdés, hogy ő szeptemberben, a Világkupa után távozik posztjáról. Lapunk úgy tudja, ennek elsősorban családi oka van, a vezetőnek így jut elég ideje arra, hogy az Egyesült Államokban élő családtagjait gyakrabban és hosszabb időre meg tudja látogatni. Tudunk még olyan sportági vezetőről, akinek közvetlen hozzátartozója külföldön dolgozik, ezért a szövetségi elnök (aki ráadásul több szervezetet is irányít), a hét felét nem tölti Magyarországon, neki nem jut eszébe átadni a helyét, éppen ellenkezőleg: halmozza a pozícióit. Igaz, ő nem a sportból érkezett, beosztásait kiváló politikai kapcsolatainak köszönheti.
Akad példa – csak alaposan kell keresni – olyan szövetségre, melyet sportszakértő fideszes politikus irányít: a kosarasoknál Szalay Ferenc, szolnoki polgármester az elnök. Szalay kosárlabdázott az NB I-ben, szakedzői végzettsége van, a sportágból érkezett. Lehet, hogy 2011-ben nem választják meg szövetségi elnöknek, ha nem a Fidesz kormányoz, de ebben az esetben sem lehet rá azt mondani, hogy „ejtőernyősként” érkezett a szövetség élére, ellentétben sok másik elnöktársával. Pontosabban ő olyan „ejtőernyős”, aki korábban is találkozott már azzal a sportággal, amelynek az élére került.
A legtöbb helyen viszont sajnos az látható, mint például a kézilabdázóknál, ahol Kocsis Máté, a Fidesz budapesti alelnöke az első számú vezető. Múltja a sportágban nincs, elődje, Sinka László húsz évig kézilabdázott, elnökké választása előtt tizenhat évig főtitkára volt a szövetségnek, mindent tudott a sportágról. Utódjáról ez nem mondható el.
Ugyanilyen éles a kontraszt a birkózóknál is, ahol a magyar sport századik olimpiai aranyérmét megszerző, szövetségi kapitányként is kimagasló eredményeket elérő Hegedűs Csabát váltotta Németh Szilárd. Hegedűs 1992-től 2015-ig vezette a birkózó szövetséget. A Fidesz alelnökének semmilyen kapcsolata nem volt a sportággal, de neki is kellett egy helyet találni a magyar sportban. Jelenlétének köszönhetően a birkózó szövetség is komoly állami támogatásban részesül, szomorú, hogy ez az elnök politikai kapcsolatainak és nem a sportszakmai eredményeknek köszönhető.
A vívóknál Csampa Zsolt érkezett a semmiből, pontosabban a Parlament Honvédelmi és rendészeti bizottságának fideszes elnökeként.
A legextrémebb utat az úszók járták be, ahol alig fél évvel a tavaly nyári budapesti és balatonfüredi vizes világbajnokság előtt a kormány aktív közreműködésével távolították el pozíciójából a szövetséget 23 évig irányító Gyárfás Tamást. A helyére érkezett Bienerth Gusztáv, korábbi turizmusért felelős kormánybiztos, néhány hét alatt megbukott, de csak nyolc hónappal megválasztása után váltották le. Jelenleg Wladár Sándor, korábbi olimpiai bajnok vezeti a szövetséget.
Megártott a sok pénz
Évtizedekig érveltek azzal sportági vezetők, hogy a szerényebb anyagi lehetőségek miatt maradnak el a kimagasló eredmények. A helyzet az elmúlt években megváltozott, most a túlzott támogatás és a kontroll hiánya okoz ugyanekkora gondot.
Múlt pénteken a legjobb magyar teniszező, Fucsovics Márton írt nyílt levelet a szövetség vezetőinek. Csatlakozott a játékoshoz a legjobb női játékos, Babos Tímea, majd korábbi kiválóságok, Temesvári Andrea és Markovits László is.
A közlemény lényege, hogy a szövetség nem gazdálkodik megfelelően a rendelkezésére álló anyagi forrásokkal, milliárdos költségvetésű ATP-tornát rendez az utánpótlás és a klubok támogatása helyett és erőből kommunikál a legjobbakkal is. Lapunk úgy tudja, más is zavarja Fucsovicsékat, ami a közleményből kimaradt, de a sportágon belül ez már hosszabb ideje téma és többeket zavar (ez egyébként nem kizárólag a teniszezőkre igaz).
A vezetők az elmúlt években többszörösére növelt állami támogatás jelentős részét saját célra fordítják, utazásaik során a legdrágább repülőjegyeket veszik meg, ötcsillagos szállodában laknak és a saját napidíjaik megállapításánál sem fogják vissza magukat. A nemzetközi sikereket sajátjukként kommunikálják, miközben érdemben semmit – vagy nem sokat – tettek hozzá. Az erős politikai háttér miatt úgy gondolják, bármit megtehetnek, pozíciójukat semmilyen veszély nem fenyegeti. És ebben sajnos nem tévednek.
Az eredmények viszont romlanak. A 2016-os riói olimpia után – ahol a kiemelt állami támogatáshoz képest az eredmények szerények maradtak (8 arany, 3 ezüst, 4 bronz) –újabb világversenyek bizonyították, hogy komoly problémák vannak. A legsikeresebb és legnagyobb olimpiai hagyományokkal rendelkező sportágak közül a vívók a sportág történetének leggyengébb eredményével zártak nyáron a kínai Vuhsziban rendezett világbajnokságon, ahol csak a férfi kardozók nyertek egy bronzot. Négy évvel korábban, Kazanyból is csak a férfi kardozók hoztak bronzot, de akkor még a női kardozók is négy között voltak, igaz, végül negyedikek lettek. Idén nyáron viszont a kardcsapaton kívül egyetlen másik számban sem volt magyar a négy között, ami nagyon aggasztó két évvel a tokiói olimpia előtt.
Drámai a teljesítményromlás az úszóknál is: két évvel ezelőtt a londoni Európa-bajnokságról húsz éremmel (10 arany, 4 ezüst, 6 bronz) tért haza a csapat, az idei glasgow-i kontinensversenyről csupán tizenkettővel (6,4,2).
