Rossz napok járnak a nyugdíj-megtakarítókra, mert az első félévi hozamok nem sok örömre adtak okot.
Nem szabad azonban a "remegő kezű", pánikba eső tőzsdei kisbefektetők hibájába esniük, elvégre ezek hosszú távú befektetések, amelyek legalább 15 évre köttetnek; bár akadnak olyan idősebbek is, akik abban reménykednek, hogy egy pár éves megtakarítás hozadéka is elegendő lesz nyugdíjjáradékuk majdani kiegészítésére.
Az önkéntes pénztárak idei soványka teljesítménye láttán a tagok, akárcsak a tagjaik többségét korábban elvesztő magánpénztárak berkeiben érezhető a lehangoltság. Az utóbbiaknál azok maradtak, akik dacoltak az Orbán-kormány fenyegetésével, hogy nem lesz állami nyugdíjuk, sőt azoknak a közalkalmazottaknak, akik nem hagyták faképnél a magánpénztárakat, még a feketelistázásból eredő hátrányokat is el kellett szenvedniük. A pénztárak többségénél a rablópolitika meg is tette a hatását: felszámolták magukat, a bátrabbak összeolvadtak egymással. A teljes ellehetetlenítési kísérlet következtében mára mindössze négy magánpénztár küzd, minden követ megmozgatva azért, hogy az ellenszélben is eredményt tudjon felmutatni. Többnyire sikerrel.
Idén azonban négyük közül egyenlőre csak egy nem mutat fel veszteséget. Az okok egyértelműek: a forint gyengélkedik, a részvénypiacok többéves diadalmenete Európában lefékeződött, a korábban biztosnak tűnő kötvények is rosszul teljesítenek.
A befektetési tanácsadók, szembesülve a kormány magánpénztár-ellenes magatartásával az önkéntes pénztári befektetéseket ajánlották, amihez elnyerték a legnagyobb cégek támogatását is. A dolgozók biztosan számíthattak arra, hogy munkaadóik a majdani nyugdíjukhoz rendszeresen hozzájárulnak, sőt szerencsés esetben a pénztári befizetéseket teljes mértékben magukra vállalják. Évekig a hozamokkal is könnyű volt megbékélni.
Mivel az önkéntesek befektetéspolitikája mindig hasonlatos volt a magánpénztárakéhoz, így a gondok is többé-kevésbé azonos mértékben jelentkeztek, és mára a tagok aggályai is szaporodtak. Hiába nő már második éve két számjegyű százalékkal az átlagjövedelem, az infláció látványosan megindult felfelé, s bár ma még kezelhető, az önkéntes pénztártagok bizalma a gazdaság iránt - mindenekelőtt a saját jövőjük szempontjából - megtorpant.
A 4,4 millió foglalkoztatottnak éppen egynegyede önkéntes nyugdíjpénztári tag. Számuk évek óta érdemben nem növekedett, idén pedig már fogyásnak is indult. Ennek persze demográfiai okai is vannak: a nyugdíjba lépők száma meghaladja az új tagokét. Az elbizonytalanodást azonban az is jelzi, hogy az egyéni tagok által befizetett díjak aránya egyik évről a másikra látványosan csökkent. Az közismert ugyan, hogy az első félévben arányosan mindig kevesebb tagdíj folyik be, mint a másodikban, de ekkora visszaesésre, mint most, nem számítottak az önkéntes kasszák.
A feketeleves pedig majd január 1-jével érkezik meg, amikor - az öngondoskodási ellenösztönzés afféle iskolapéldájaként - kikerül a cafetéria-elemek köréből az munkahelyi önkéntes nyugdíjpénztári támogatás is.