Példátlan felelőtlenség volt az Orbán-kormány részéről, hogy a szakértők által javasolt hűtőtornyos megoldás helyett a Duna vizére alapozták Paks 2-hűtését – mondták lapunknak a tervezett bővítési projekt előkészítését célzó Lévai-projektben részt vevő szakemberek azok után, hogy a múlt héten Paks alatt a folyó vízhőmérséklete a hivatalos adatok szerint hajszálnyira megközelítette, a nem hivatalos mérések szerint pedig túl is lépte a környezetvédelmi engedélyben megjelölt 30 Celsius fokos határt. Az a tény, hogy a folyó a jelenleg meglévő, összesen 2000 megawattos erőművi kapacitás mellett sem képes a nyári körülmények között elegendő hűtővizet szolgáltatni, azt jelenti ugyanis, hogy amikor a tervezett új blokkokkal együtt 4800 megawattnyi kapacitású reaktortömeg biztonságos hűtéséről kellene gondoskodni, a friss vizes hűtés visszatérően elégtelennek bizonyul majd.
A helyzetet súlyosbítja, hogy mindezzel a kormány is pontosan tisztában van: úgy erőltette át a kormányfelügyelet alá vont hatósági rendszeren a beruházás környezetvédelmi engedélyét, hogy már a papír kiadásához is trükkök sorozatára volt szükség.
A problémára, illetve az engedélyezési folyamat meghekkelésére Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője hívta föl a figyelmet. Mint a politikus fölidézte, a magyar szabályozás eleve önkényesen atomerőmű-párti előírásokat tartalmaz, például a nálunk 30 fokos küszöb Franciaországban 28 fok. Ráadásul a kritikus napokban átálltak kézi hőmérsékletmérésre, amit a leghűvösebb időszakban, hajnalban végeztek, tovább nehezítve, hogy kiderüljön, milyen meleg is valójában a Duna a felmelegedett hűtővíz beengedési pontja alatt.
Ahogyan Jávor lapunknak elmondta – és a blogján is kitért rá –, a hűtési krízis akkor válik igazán kezelhetetlenné, amikor majd a mostani négy reaktorblokk mellé belép a bővítés keretében felépülő két újabb reaktor is: a bő kétszeresére nő a hűtési igény, illetve a folyóba jutó meleg hűtővíz mennyisége. Az EP-képviselő szerint már a bővítési beruházás környezetvédelmi engedélyének kiadásakor is látszott, hogy ebből baj lesz, a hatóság az első körben vissza is dobta a képtelen adatokat tartalmazó számításokat.
„Az eredeti hatástanulmány azzal trükközött, hogy 1500 m3/s vízhozam mellett számolta ki a hőterhelés hatását a Dunára (ami másfélszeresen meghaladja a tényleges kisvízi adatokat, és inkább egy középvízi állapotnak felel meg). Ezt követően hiánypótlásként benyújtottak egy másik, 950 m3/s vízhozamra elkészített elemzést, amiben az engedély érdekében egy másik trükköt alkalmaztak. Míg az 1500 m3/s-os vízhozamnál ténylegesen 25-26 fokos dunai háttér vízhőmérséklettel számoltak, a 950 m3/s-os vízhozam esetében a kisebb víztömeghez egyszerűen alacsonyabb alap vízhőmérsékletet társítottak, és azt feltételezték, hogy a 950 m3/s vízhozamkor a Duna 20-21 fokos.” Vagyis az időközben a kormányhivatalba integrált zöldhatóság elfogadta azt a képtelen feltételezést, hogy amikor kevesebb víz van a Dunában, akkor automatikusan alacsonyabb is a vízhőmérséklet (miközben a mostani nyári aszály idején a hűtővíz nélkül is 26 fokig melegedett a Duna).
A trükk bejött, az engedélyt kiadták, amihez azonban egy másik durva csúsztatásra is szükség volt: azt állították, hogy az alacsony vízhozam és a magas vízhőmérséklet kombinációja a gyakorlatban soha nem fog előfordulni. Erről az alábbiakat tartalmazza a környezeti hatástanulmány: „A vizsgálatokat a 950 m³/s-os vízhozammal és magas Duna vízhőmérséklettel is elvégeztük. Meg kell azonban jegyezni, hogy ilyen vízhozam-vízhőmérséklet kombinációnak a kialakulása nagyon valószínűtlen (eddig még sohasem fordult elő, mint azt a mérési adatok is alátámasztják). Megközelítőleg 1:100 000 éves vagy attól nagyobb valószínűséggel, illetve kevesebb mint 0,1nap/év tartóssággal jellemezhető.”
Jávor Benedek viszont azt hangsúlyozta, hogy a múlt héten három napon át is fennállt az, ami a hatóságilag elfogadott tanulmány szerint százezer évenként csak egyszer lehetséges, ami a számításokat és az engedélyt is nevetségessé teszi. Az Átlátszón publikált adatok szerint augusztusban hivatalosan 29,88 fokos volt a legmagasabb mért érték a Dunában Paks alatt, az Átlátszó és az Energiaklub stábja viszont ugyanott 30 fok fölötti értékeket mért. Az eltérésre nehéz jóhiszemű magyarázatot találni, különösen úgy, hogy a Vízügy honlapjáról eltűntek a Duna paksi vízhozam-adatai (holott azokból, illetve a beengedett hűtővíz mennyiségéből és hőmérsékletéből mérés nélkül is viszonylag pontosan ki lehetne számolni a folyó tényleges hőmérsékletét), aminek okára hiába kérdeztünk rá, eddig nem kaptunk választ. Jávor Benedek szerint a konklúzió mindenesetre egyértelmű: a bővítés környezetvédelmi engedélyét vissza kell vonni, és újra el kell végezni a számításokat, már a valós adatok alapján. Az ugyanis nem megoldás, hogy amikor kevés víz van a Dunában, nem működtetik majd az új reaktorokat: a beruházás megtérüléséhez a blokkok 95 százalékos kihasználtsága szükséges.
