Másképp eszik Budapesten, Marokkóban vagy Üzbegisztánban.
A zsidók ősi eledelét, amelyről az egykor Bécsben élt Yitzhak rabbi már 1180-ban említést tett, bárki megízlelhette a Kazinczy utcában, ahol negyedik alkalommal rendezték meg a nyár végi Sóletfesztivált. Az el-eleredő eső ellenére hosszú sorok álltak, hogy megízlelhessék a babból, kevés burgonyából és árpagyöngyből (gersli) készült ételt, amelynek elmaradhatatlan kelléke a benne főtt kemény tojás és több vidéken a piros paprika is. A kóser (nem tiltott) húsokat a töltött libanyak vagy a füstölt marhaszegy szokta képviselni.
A sóletot a zsidó vallási előírások teljesítése szülte, hiszen szombaton (vagyis péntek napnyugtatától szombat napnyugtáig) tilos dolgozni, például tüzet gyújtani. Ebből vezetik le, hogy nem szabad főzni, sőt, ételt melegíteni sem. A sólet pontosan ennek a szabálynak köszönheti népszerűségét. A zsidó háziasszonyok még napnyugta előtt felteszik főni a hozzávalókat, amelyek aztán letakarva, lassú tűzön, az éjszaka és a következő délelőtt folyamán elkészülnek, így biztosítva másnap délre a meleg ételt.
Izraelben - a budapesti rendezvény mintájául szolgáló - a 1989-es országos sóletfesztiválon 131 különböző recept alapján készült a sólet, hiszen másként készítik Izraelben, Marokkóban, de még Üzbegisztánban is, a helyi specialitásoknak megfelelően. Vasárnap ezúttal Budapesten egy Izraelből érkezett séf vezetésével az ottani, természetesen magyar, marokkói és iraki sóletet lehetett megkóstolni. A Kazinczy utcában több ezren voltak kíváncsiak az ízére, a tömegek láttán megelégedésükre.
"S bár a közvélekedés a sólet elnevezést héber eredetűnek gyökerűnek tartja, a legvalószínűbb azonban a francia eredet, mégpedig a chaud ("so") - meleg és a lent ("lan") lassan szavak összeolvadása, amely a lassú melegedésre utal.
