Donald Trump legnagyobb ellenfele az igazság. Szorosan mögötte a második Robert Mueller, a hazugságait, csalásait és az oroszokkal való feltételezett összeesküvését vizsgáló különleges megbízatású államügyész. Csak utánuk következik, messze lemaradva minden más.
Trumpról szinte mindent tudunk: a feje búbjától (ott pláne) a lába ujjáig csupa sokszor leleplezett hamisság. Annál kevesebb szó esik Muelleről. Az amerikai újságírók is értetlenkednek, miért nem tudnak szinte semmit az általa vezetett jogászcsapat munkamegosztásáról, belső viszonyairól és eredményeiről. A helyzetet jól érzékelteti a következő kis életkép: Az ügyészek ideiglenes otthonául szolgáló szálloda liftjében összefut Mueller egyik embere, az éppen egy mondat közepén járó titkárnője, meg egy riporter. Az ügyész, megpillantva az újságíró nyakában lógó sajtókártyát, csak annyit mond kolléganőjének: "Stop!". Majd udvariasan megmagyarázza, hogy sajnos nem beszélhetnek a sajtó jelenlétében.
A fegyelem sokszorosan is Mueller vérében van. Porosz felmenőin kívül a tengerészgyalogság is önuralomra tanította. Míg Trump, aki pedig egy elit katonai középiskolába járt, kiváltságos helyzetével visszaélve gondosan elkerülte a háborút, a nála csak 22 hónappal idősebb, szintén gazdag és szintén New York-i Mueller lövész szakaszparancsnokként harcolt a vietnami dzsungelben. Kitüntetést kapott, amiért egyik emberét kimentette az ellenséges tűzből, egy másik összecsapásban combon lőtték, ám a tábori kórházból visszatérve újra szakasza élére állt. Leszerelése után jogot tanult és rövid céges gyakorlat után ügyésznek állt. Egész életében konzervatív volt, pénzzel is támogatta republikánus politikusok kampányait.
George W. Bush 2001-ben nevezte ki az FBI igazgatójának, s eredetileg tízéves mandátumát két évvel Barack Obama is meghosszabbította. Ezzel az alapító J. Edgar Hoover után Robert Swan Mueller a Szövetségi Nyomozóiroda második leghosszabb ideig hivatalban volt vezetője. Ebben nyilván annak is volt szerepe, hogy az igazgató Bush elnökkel is szembeszállva ellenezte az elfogott iszlamista terroristák kínvallatását. Szakemberként ugyanis úgy vélte, hogy az nem elég hatékony módszer, inkább csak a bosszúvágy kielégítésére szolgál.
Mueller fiatal korától minden környezetben természetes vezetőnek számított. Komoly, mindig egyenes és szókimondó, de nem durva ember, aki a tengerészgyalogság, majd a közszolgálat kedvéért lemondott a kényelmesebb és jobban fizető életútról. Ahogy mondani szokták, igazi római jellem. 74 éves korában pedig lehetőséget kapott rá, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Ehhez egy most éppen szintén republikánus (élete során amúgy hétszer pártot váltott) politikussal szemben kell érvényesítenie a törvényt.
Az ügyész tisztában van felelősségével. Az Egyesült Államok alapját képező erkölcsi normák és a jog szabályainak érvényesítése nem azért fontos, hogy megbuktathassa Trumpot, hanem azért, hogy utána Amerika nemzedékeken át ne kerülhessen még egyszer ilyen megalázó helyzetbe.