A meteorológusok azt remélik, hogy a műhold adatai segítségével javul a középtávú időjárás-előrejelzések minősége.
Az Aeolust egy Vega rakéta vitte az űrbe, a rakétát Francia Guyanáról lőtték ki helyi idő szerint 18.20-kor. A műhold eredetileg kedden emelkedett volna a levegőbe, azonban a nagy magasságban mért szélerősség miatt el kellett halasztani az indulást.
Az Aeolus akkor kezdheti a tesztprogramot, amikor elérte a 320 kilométeres magasságot. A misszió szakemberei azt remélik, a rendszeres előrejelzéseknek egy éven belül részét képezik a műhold lézeres mérései.
A szeleket úgy méri, hogy ultraviola lézersugarat bocsát ki az atmoszférába és nagy méretű űrtávcsövével megméri a visszajövő fényjelet, mely a különböző magasságok szeleiben mozgó levegőmolekulákról és apró részecskékről verődik vissza.
A meteorológusok ezután módosítják a modelljeiket a műhold gyűjtötte információk alapján, ezzel javítják az előrejelzés pontosságát. A méréseknek a középtávú, vagyis néhány napos előrejelzésre lesz a legnagyobb hatása.
Az Aeolus tesztmisszió, amelyik előkészíti a leendő lézeres meteorológiai műholdak működését. Jelenleg többféleképpen lehet a szeleket megmérni: a forgó szélkerékkel, meteorológiai ballonnal vagy a felhők viselkedését megfigyelő műholdakkal. Ezek azonban csak arról számolnak be, hogy mi történik egy adott helyen vagy egy bizonyos magasságban.
Az Aeolus azonban az egész földi légkörből, a 30 kilométer magas sztratoszféráig minden magasságból gyűjti az adatokat. Ez olyan esetekben jelent majd jobb előrejelzést, amikor például az Európában tomboló nagy viharok a trópusokról indulnak, a meteorológusok azonban nem tudják megjósolni ez erejüket, mert a számítógépes modellek információi ehhez nem elég pontosak.
