Rendszerek dőlhetnek meg úgy, ahogyan az Orbán-család reputációja csúszik most a mélybe egyetlen eldobott, kakis pelenka miatt.
Sokszor leírták már elemzők, hogy időnként elég egyetlen szikra, és szétrobbannak az addig mélyben, lassan, csendesen gyülekező feszültségek, elég egy botlás, és fellázad a nép, amelyik addig mélán tűrt. A Nemzeti Együttműködés Rendszere egyszer majd biztosan megbukik – tették hozzá - csak azt nem tudjuk, mikor, és mi lesz a konkrét kiváltó ok.
Vélhetően nem az eldobott pelenka, noha jelképként minden bizonnyal bevonul majd a NER szimbólumrendszerébe, mindjárt a vak komondor, meg Németh Szilárd pacalpörköltje mellé. Hogy miért ez az emberi gyarlóság – harciasabbak kedvéért: bunkó viselkedés – ütötte ki a nép türelmének ingáját akkora amplitúdóval, hogy az már-már értelmezhetetlen magaslatokba tör, nem tudni. Találgatunk csak. Az Elios-milliárdok, a kastélyvásárlás, a saját lábon állásból elvégzett svájci magánegyetem, a titkos turisztikai találkozók, de még az arab országban hivatalosan tett, majd magánná lényegült látogatás nem verte ki úgy a biztosítékot a magyar nép szívében és lelkében, mint ez a fél kilós, eldobott, hétköznapi csomag.
Hogy mindent megtehetnek, azt már megértette a nép. Hogy mindent meg is tesznek, azt tapasztalja. Kormánybarát hívő ezt rendszerint megmagyarázza azzal, hogy újra meg kell teremteni a nemzeti burzsoáziát, meg a komcsik, meg Gyurcsány, és különben is, kicsit jobban élünk, akkor meg nem mindegy, hogy azok ott fent mennyit lopnak? Ellenzékieknek marad a düh, a tehetetlenség, meg a saját oldal tunyaságának bírálata.
Az út szélén flegmán eldobott szaros pelenka azonban oly brutális egyszerűséggel testesíti meg az egész NER lényegét egyetlen mozdulatban, hogy az is megértette, aki eddig homokba dugta a fejét.