Motorversenyző, súlyemelő, hegymászó, Forma 1-es pilóta, űrhajós, miniszterelnök, asztrofizikus – a lista tetszőlegesen bővíthető. Olyan foglalkozásokról van szó, amelyeket elsősorban a „tipikusan nem női”, vagy a „férfiaknak való” kategóriákba szorítva ismerünk. Mindezen hivatások azonban női alakokhoz, történelmi, vagy ma is élő személyiségekhez párosítva jelennek meg a nemrég - eredetileg angolul - kiadott Esti mesék lázadó lányoknak, majd a Magyar mesék lázadó lányoknak, valamint az 50 elszánt magyar nő című kötetekben. Míg az utóbbi kötet – a Bookline által megjelentetett – inkább több információ átadására törekszik, addig az előbbi kettőt meséken keresztül mutatja be a kiemelkedően erős akaraterejű, bátor, merész nőket. A Móra Kiadó gondozásában megjelent magyar kötet meséit hat női szerző (Kiss Judit Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Mesterházi Mónika, Szabó T. Anna, Miklya Luzsányi Mónika és Tóth Krisztina) jegyzi. A kötetek egymást követő, gyors megjelenése kapcsán azonban felvetődik a kérdés, egy megkésett, a nőket a negatív megkülönböztetésből kiemelő diskurzust próbálunk most hirtelen pótolni, és a hátrányt némiképp ledolgozni, vagy tényleg a XXI. század második évtizedében jutott el odáig a könyvkiadói szféra, hogy felfigyelt erre a már-már mondhatni, piaci résre.
A kötetek – különösen a magyar változatok – egyik legfőbb előnye abban rejlik, hogy bár főképp gyerekkönyvek, mégis egyfajta nőtörténelmet írnak – mondta lapunknak Réz Anna, az Üvegplafon blog alapítója. Úgy látja, ezek a történetek kánont is teremtenek: kik azok a nők, akikkel kiemelten kell foglalkoznunk; kik voltak kiemelkedő vagy szimbolikus alakjai a magyar történelemnek, akár kulturális, akár politikai, akár tudományos értelemben. Ahogy az eredeti angolszász kötetben nemzetre, bőrszínre, és minden külsődlegességre való tekintet nélkül megfér egymás mellett Evita Perón, Hillary Rodham Clinton, Kleopátra, Nina Simone, Zaha Hadid, Frida Kahlo vagy épp Yoko Ono, úgy a magyar kötetek válogatása is rendkívül sokszínű, Czinka Panna, Kertész Erzsébet, illetve Dévényi Anna is szerepel bennük. Továbbá számos ma élő nő sorsát is megismerhetjük (többek közt helyet kapott Polgár Judit, Pásztory Dóra, Ürge-Vorsatz Diána, Hocleiter Fanny Mosolyka, Péterfy Bori), s ezáltal némileg közelebb kerülhetünk hozzájuk.
Réz Anna hangsúlyozta, mindez azért is fontos vállalkozás, mert a lányok számára nem állnak rendelkezésre megfelelő szerepmodellek. A történelemkönyvekből szinte teljesen hiányoznak a nők, a gyerekmesék nőfigurái pedig sokszor nem az aktivitásukkal vagy az eszükkel, kitartásukkal tűnnek ki.
Réz Anna szerint azonban nem feltétlenül az a legjobb irány, ha felmutatjuk a gyerekek számára a legkiválóbbakat és legkivételesebbeket – hiszen nem vagyunk mind azok. Ezt már a kisgyerekek is érzékelik. „A lányomnak épp Hugonnai Vilmáról olvasok, s felvetődik a kérdés: te meg tudtad volna csinálni, amit ő? Én tuti nem. Nem véletlen, hogy ő volt az első orvosnő. Hatalmas harcot vívott meg, amelyhez olyan szenvedély, állhatatosság, akaraterő és ész kellett, ami nagyon kevesekben van meg.” Réz Anna hozzátette: az emberben szorongást kelthet, amikor felmutatják neki a csúcstehetségeket. „Ha én nem vagyok ilyen eltökélt, tehetséges, vagy okos, akkor nekem mit tudtok mondani?”
A jelenlegi magyarországi diskurzus, akár a nőügyekre, akár a genderszak beszántására, vagy a számos mindennapi életünket meghatározó példára gondolunk, azokban mintha teljesen szembe menne azzal, amit ezek a könyvek tükröznek. Bizonyára azonban a kormány egyetlen tagja sem vette kezébe a köteteket, különben már mind a bűnös feketelistára kerültek volna, közvetlenül a kommunista Frida Kahlót bemutató kiállítás mellé. – Van abban valami groteszk, hogy itt élünk egy olyan országban, ahol az emberek túlnyomó többsége rettentően tradicionálisan gondolkozik a férfi-női szerepekről; ahol a férfiak és nők közti társadalmi különbségek jobb esetben stagnálnak, rosszabb esetben romlanak; ahol semmi fajta politikai akarat nincsen ennek megváltoztatására. És akkor hirtelen elkezdünk ilyen gyerekkönyveket készíteni – világított rá Réz Anna. Elmondta, számára felemás ezekben a projektekben, hogy miközben a nők nagy része (önhibáján kívül) nem tud egyenjogúságot kiharcolni a saját életében, azt gondolhatja, hogy ezekkel a könyvekkel a lányát már felvértezte egy jobb világra. A jövendő generáció azonban nem ettől lesz más – fűzte hozzá.
Azt is kiemelte: nem lehet mindenkiből lázadót csinálni. Ha van olyan, hogy társadalmi haladás, az biztosan nem úgy működik, hogy megtanítjuk a gyerekeknek, hogy mindannyian legyenek lázadók, elszántak és bátrak – hangsúlyozta. – Hanem, hogy együtt teremtünk egy olyan világot társadalompolitikai eszközökkel és szemléletformálással, amiben nekik már nem kell bátornak és lázadónak lenniük ahhoz, hogy sakkvilágbajnokok vagy asztrofizikusok lehessenek.
Az illusztráció fontosabb, mint gondolnánk
A kötetek kinyitásakor szembetűnő a különösen szép képi világ; az illusztrációk gyakran a valóságot tükröző nőket ábrázolnak. „Az volt a cél, hogy minél sokszínűbbek legyenek a rajzok, ne csupán egyfajta típust, hanem különböző grafikai stílusokat is mutassanak be” – hangsúlyozta lapunknak Lonovics Zoltán, a Móra kiadó művészeti vezetője a Magyar mesék lázadó lányoknak című könyv kapcsán.
Elmondta, fontosnak tartották, hogy egyenértékű része legyen a kötetnek a hat szerző, és a tizenkét grafikus autonóm munkája egyaránt, ez utóbbiak pedig ne csak portrérajzként, hanem önálló műalkotásként jelenjenek meg. A kiadáskor koncepció volt, hogy némileg hasonlítson ugyan az eredeti angolszász verzióra, de egy teljesen új ízt hozzon – emelte ki Lonovics Zoltán, hozzátéve, bár a magyar jellegre kevéssé törekedtek, a felirat betűtípusában például, az íves, a magyar népmesékre, vagy organikus világra hajazó tulajdonságok jelennek meg.
A művészeti vezető szerint azért nagy a jelentőségük a mesekönyvek ilyen jellegű, rajzolt illusztrációinak, mert különféle világokat láttatnak a gyerekekkel. „Fontos bővíteni a látókörüket, olyan vizuális világot bemutatva, amely által akár a kortárs képzőművészetre, és a nem legkommerszebb képi világra, megfogalmazásra is nyitottak lesznek” – tette hozzá. Úgy véli, a szülők közül sokan követik blogokon, fórumokon, melyek az illusztráció-szöveg szempontjából a legújítóbb gyerekkönyvek. Az ismert karakterek – beleértve a magyar klasszikusokat is – nagyon sikeresek, de többen igyekeznek azért egy-két egyedibb darabot is becsempészni – hangsúlyozta.
