Ami a természet csak év-tízezredek alatt tudna véghez vinni, az emberiség mondhatni pillanatokon belül megvalósította: a modern kutyatenyésztés az elmúlt 150 évben csaknem 400 kutyafajtát hozott létre a rendkívül hasznos életmentő kutyáktól a katonai- és rendőrkutyákon keresztül a juhászkutyákon át egészen a társasági kutyákig.
Mi voltunk ezeknek az ebeknek az evolúciós mozgatórugói, mi hoztunk létre őket abból a célból, hogy kényelmesebbé tegyék az életünket, segítsék, vagy éppen könnyebbé tegyék a mindennapjainkat – írja a kutyatenyésztés technikáit és történetét bemutató cikkében a Zoom.
Az emberiség tenyésztői történelme cirka 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött a háziasítással. Rögtön érdemes is leszögezni, hogy a domesztikáció nem egyenlő a megszelídítéssel. Mert míg a megszelídítés csupán csak az emberhez való barátságos hozzáállást eredményezi, addig a háziasítás egy kontrollált folyamat. Abból áll, hogy az ember a kutya külső és belső jellemzői alapján szaporítja tovább az állatot egy felügyelt környezetben. A felügyelet alatt pedig nem laboratóriumot értünk, hanem egy helyet, ahol a preferált hím teherbe ejti a preferált nőstényt.
Később a háziasításból évszázados hagyományokkal rendelkező tenyésztői munka vált, aminek ma 339 (egy másik forrás szerint van az 400 is) kutyafajtát köszönhetünk, amit a Nemzetközi Kinológiai Szövetség a funkciója és a külső jellegzetéssegei alapján tíz csoportba sorol, úgy mint:
Tacskók, társasági kutyák, pásztor- és juhászkutyák, agarak, schnauzerek, pinscherek, molosszerek svájci hegyi és pásztorkutyák, terrierek, spitzek és primitív fajták, kopók és rokon fajták, vizslák, szetterek, vízi vadászok, retriverek és kajtatókutyák, agarak.
Ahhoz, hogy létrehozzunk egy új kutyafajtát, első körben hatalmas elhatározásra, erős fiskális háttérre, valamint egy rendkívül konkrét elképzelésre lesz szükségünk arról, mégis milyen kutyát szeretnénk összedobni. Döntenünk kell a méretéről, a vérmérsékletéről, azaz egy finomabb genetikus Frankensteinné kell válnunk:
Választanunk kell, melyek azok a pontos külső és belső jellemvonások, amelyek meghatározzák majd a kutyafajtánkat. Ezek lesznek a kutya úgynevezett standardjai, fenotípusa, ami a kutya genotípusában, azaz genetikai felépítésében is kimutathatóvá kell, hogy váljon. Ezen standardok alapján lesz regisztrálva az eb törzskönyvben is.
Ennyi idő, ameddig az új fajtában genetikailag is rögzülnek a kívánt külső és belső jellemzők annyira, hogy a leszármazott szinte biztos, hogy rendelkezik majd a megjelölt tulajdonságokkal. Még akkor is, ha egy ún. dizájner kutyát, azaz a pisilő, kakiló szobacirkálót szeretnénk adni a világnak – írja a portál.
Az alapos, további érdekességeket is tartalmazó cikket teljes terjedelmében ide kattintva olvashatják el.
