– Üveghíd meg Fesztiválkatlan. Ezt tudom mondani. Erre van pénz, normális, munkahelyteremtő beruházásra nincs. A fiatalok elmennek, az öregeket meg a megszokás húzza a szőlőbe: a nagyapjuk is metszett, szüretelt, ők is metszenek, szüretelnek. De ha kihalnak a mostani hatvanasok, itt, a Hegyalján megáll majd az élet – kesergett egy zempléni falu polgármestere.
Sokakkal beszélgettünk arról, vajon feltámadhat-e tetszhalottaiból a térség, ahová csak turisztikai fejlesztésre több mint 80 milliárd forintot ígért be még a választások előtt az Orbán-kormány, de a kis falvak vezetői jellemzően név nélkül vállalták a kritikusabb véleményt.
Újgazdagok játszótere lehet
Az egyik legfőbb probléma szerintük az a hamis illúzió, miszerint pusztán a tokaji bornak el kellene tudni tartania a vidéket. – A térség munka-erőkínálatának legfeljebb egynegyede köthető a borhoz, s az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz, s ebből is látszik, hogy pusztán a borászatok nem tudják itt tartani a fiatalokat. Ráadásul az általuk kínált fizetések a minimálbér körül mozognak, ennyiért pedig már nem izzad, nem hajlong egy huszonéves, inkább elmegy a Dunántúlra, vagy külföldre – fogalmazott egyikük. Volt, aki sajátos összeesküvés-elmélettel állt elő, miszerint a kormány tudatosan fejleszti vissza a borvidéket, s költ inkább látványberuházásokra, semmint munkahelyekre: az utóbbi időben saját nevén, vagy strómanokon keresztül számos politikus vásárolt itt területeket, a további terjeszkedéshez pedig arra van szükség, hogy a kistermelőket az alacsony felvásárlási árakkal tönkretegyék, földjeiket megvásárolják, őket pedig napszámosként dolgoztassák a birtokon.
Tokaj-Hegyalja így az újgazdagok játszótere lesz, uniós pénzekből épült hotelekkel, felújított kastélyokkal, megszerzett borászatokkal. – Ha komolyan gondolnák a térség felvirágoztatását, akkor nem a dűlőket összekötő földutakra meg kerékpáros forgalomra költetnének, hanem végre rendbe s kétsávúvá tennék a 37-es „halálutat” ahol szinte naponta történnek balesetek, ösztönöznék a sokakat foglalkoztató könnyűipar megtelepedését, s ha máshová nem, legalább Szerencsre építenének egy termálfürdőt – csengett egybe többek véleménye. A fürdőre azért van szükség, mert pusztán a tokaji bor, vagy a szép természeti környezet kevés a turizmushoz, ezért a látogatók inkább Sárospatakot választják, s onnan rándulnak át egy-napra Tarcalra, Tokajba vagy Erdőbényére. Hét közben ezek a települések szinte „lefagynak”, alig van élet, még a borszaküzletek sem nyitnak ki egész napra.
Bodza kúszik a hegyre
A „kirakatban” az sem látszik, hogy Tokaj-Hegyalja egy elöregedő, szociális problémákkal küzdő térség: 27 önálló önkormányzattal rendelkező települése közül a legnépesebb Sátoraljaújhely volt, míg a legkisebb Szegilong. A legutóbbi két népszámlálás adatai szerint a nemzetiségek közül legnagyobb lélekszámban a roma lakosság van jelen, számuk 2001-ben 3636 fő, 2011-ben 4484 fő volt. A huszonhét településből huszonötben működik szociális konyhai étkeztetés. Noha kétkezi munkást már szüret idejére is nehezen találni, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács hivatalos honlapján az egyik lehetséges kitörési pontként említi a gyümölcsfeldolgozást a minőségi szőlő termesztésére kevésbé alkalmas és a parlagon lévő területek megművelésére, mint olyan megoldást, ami hosszú távon biztosítja a munkalehetőségek bővítését, az életszínvonal növelését, a vidék népességmegtartó erejét.
Elvileg nyitott kapukat döngetnek: látva az eklektikus szőlőfelvásárlási árakat, az utóbbi években sokan tértek át a bodza termesztésére. Ez a növény igénytelen, nem kell metszeni, gondozása is kevesebbe kerül, mint a szőlőé, így aztán egyre gyakrabban látni a tokaji ültetvények között dombnyi bodzákat: akadt, aki a szőlőjét is kivágta, hogy erre a gyümölcsre térjen át. Szerencs környékén pedig mostanság egy másik növény neve kerül egyre gyakrabban szóba: a cukorciroké. Ez egy gabonafajta, de sokkal jobb a tápértéke, mint a cukorrépáé, s a növény minden része hasznosítható. Befektetők zöldmezős beruházással a város határában hoznának létre egy ezt feldolgozó üzemet, ami fellendíthetné a térséget, s megfelelne annak a vágynak is, hogy a könnyűipar újból erőre kapjon itt. A projekt azonban egyelőre akadozik, ezért a helyiek abban bíznak – a mint iparági szakértőktől megtudtuk, nem teljesen alaptalanul – hogy a térségben borászatot, kastélyhotelt és kikötőt is vásárló Mészáros Lőrincnek – illetve valamelyik cégének - nemcsak az izocukor, hanem a cukorcirok is felkelti az érdeklődését.
Mert akkor már nemigen lesz több akadálya Tokaj-Hegyalja felvirágozásának.
