Leváltható még a Fidesz?
Szerintem igen. Nem leválthatatlan rendszerben élünk, bár tény, hogy a Fidesz sokkal profibban és nyilvánvalóan több forrásból működő szervezet, mint az ellenzéki oldal bármelyik pártja. Amikor benne vagyunk egy ilyen rezsimben, sokkal könnyebb azt gondolni, hogy leválthatatlan. A 2014-es és a 2018-as választás után is lehettek volna olyan tapasztalatok, amelyek alapján kevésbé lenne kilátástalan a helyzet, mint amilyennek most sokan érzik.
Mik ezek a tapasztalatok?
Elsősorban az, hogy az ellenzéki pártok nem igazán tudják, miért akarják leváltani a kormányt: egy gyors korrekciós csomagot állítanak össze vagy négy évig készek lennének együtt kormányozni? Az sem derült ki, mi az a vízió, amiért érdemes elzavarni Orbánékat, amit csak az ők adhatnak meg. 2014-ben a rezsicsökkentésre, 2018-ban pedig a migránskérdésre nem volt válasza az ellenzéknek. Az utóbbira ugyan sokkal nehezebb lett volna, de kísérlet sem tettek rá. 2010 előtt a hazai közélet szinte kizárólag a pártokra épült, ők hozták a jelölteket, akik közül a választók válogattak. A szavazók pedig megtanulták ezt, és egyre kevesebben voksoltak olyan pártokra, amelyek nem jutottak be a parlamentbe. 2002-ben és 2006-ban már azt is láttuk, hogy a taktikai szavazást is elsajátították az MSZP-SZDSZ szavazók. Ehhez képest 2014-ben, de még inkább 2018-ban a pártok ilyen fajta monopóliuma elveszett. Sokkal fontosabb lett a jelölt személye, a választók egy része tudatosan az esélyes jelöltet kereste, nem pedig azt, akit a pártja indított. Erre a változásra egyik hatalmon kívüli párt sem reagált érdemben, sőt a pártpolitikai logika erőltetése csak még több ellenzéki párt felbukkanásához és ellenzéki konfliktushoz vezetett.
Próbálkoztak az előválasztás ötletével.
Igen, a saját érdekeik szerint. Az MSZP személyes szavazáson alapuló, regisztrációs, egyfordulós, relatív többségi rendszert szeretett volna, amely neki kedvezett. A Párbeszéd pedig az online-ra is építőt, amely pedig nekik lett volna jó. Ez megint a pártokról és nem a választókról szólt.
Az Integrity Lab egy tavalyi konferenciáján arra keresték a választ, hogy mit jelent a demokrácia, veszélyben, vagy átalakulóban van-e. És 2018-ban?
Nyilván a mostani kétharmaddal rosszabb a helyzet, mint egy éve, amikor átmenetileg ezt elveszítette a Fidesz. Sokan azt mondják, nincs nagy jelentősége a kétharmadnak, de a kormányzati gőzhenger szempontjából igenis van. Amit most látunk – a Hír TV visszafoglalása, az Állami Számvevőszék támadása a kórházakkal szemben -– az Orbán Viktor március 15-i beszédének valósággá válása: azaz a jogi, erkölcsi és politikai elégtétel. A 2017-es konferenciánk apropója egyébként egy könyv volt, amely a Donald Trump megválasztása utáni sokkhangulatban íródott. A mű tanácsokkal látta el a felelős állampolgárként viselkedni akaró embereket, hogy mit tehetnek ilyen helyzetben. Persze nem ezért, de szerintem állampolgári oldalról javul a helyzet, miközben a demokratikus rendszer hazánkban a kormány intézkedései miatt egyértelműen romlik. Látjuk például, hogy egy politikai célú közadakozásra elképesztő összegek jönnek össze, ügyek mentén tízezrek mozdulnak meg, alulról jövő kezdeményezések alakulnak. Kétségtelenül van egy depressziós hangulat, de a polgárok szerint ez a rendszer nem tarthat örökké. Ők nem nyilatkoznának olyan pesszimistán, mint mondjuk Vona Gábor. Ide tartozik, hogy az ellenzéki pártokkal saját szavazóik egy része sem elégedett, tehát érthető, ha vezetőik borúsan látják a jelent és a jövőt.
Egy korábbi felmérésük szerint 55 százaléknyian nem értenek egyet a parlamenti munka bojkottálásával, 31 százaléknyian támogatnák azt, míg 14 százalék nem tudta eldönteni. Ma is ez lenne az arány?
Sokszor egymásnak ellentmondó vélemények fogalmazódnak meg a választókban. Most is a bojkottot elutasítók lennének többségben, miközben más felmérések szerint a társadalom abszolút többsége úgy látta, hogy nem szabad beülni a törvényhozásba. Még azok is ezt gondolták, akik elvárják, hogy az ellenzék a lehető legtöbb parlamenti eszközzel álljon ki a demokrácia védelméért. A hangulattól függ, hogy mikor, melyik irány az erősebb. Ugyanakkor általánosságban ki lehet jelenteni, hogy az ehhez hasonló csodafegyverekben már nem hiszünk. Nem gondoljuk, hogy az EU idejön és eltünteti Orbán rendszerét és azt sem, hogy Simicska Lajosnak atombombája van.
2017-ben bejelentették, hogy az Integrity Lab politikai tanácsadóként segíti az LMP munkáját. Ez tart még? Nem bánták meg?
Tart és nem bántuk meg. Az is jó döntés volt, hogy nyilvánosságra hoztuk. Bár sokan furán néztek ránk, de sok pozitív visszajelzést is kaptunk. Jobb lenne, ha ezek a dolgok átláthatóbbak lennének. Egy tanácsadó akkor működik jól, ha képes egy lépéssel távolabbról nézni a politikát. Ez nálunk működött, az LMP kevesebb gumicsontra ugrott rá a kampányban, mint a többiek, így több időt tölthettek a politikusai a választópolgárokkal. Ez meg is látszott az eddigi legjobb választási eredményükön.
Talán a kampányban nem foglalkoztak gumicsontokkal, viszont a voksolás után szétverik egymást. Valószínűleg nem ezt tanácsoltak nekik.
Kötelező mondat: a tanácsadó mindig csak tanácsol, a döntést a politikusok hozzák. Konkrét eseteket nem szeretnék minősíteni, de belülről megélni teljesen más, mint a külső megítélés. Abban van felelősségünk, hogy segítsük a megítélés alakulását. Egy ilyen helyzet persze semelyik pártnak sem jó, ugyanakkor törvényszerű egy elvesztett választás után a párt belső rendezése. Csak ez most nagyobb nyilvánosságot kapott, mint ahogy azt eddig LMP-től megszokhattuk. Tény, hogy erős kontraszt van a választás előtti és utáni LMP között. Ez a váltás viszont elkerülhetetlen volt, nemcsak az LMP-ben, hanem más pártoknál is.
