Kezdjük az A-val. Rémesek ezek a kórházigazgatók! Lopnak, csalnak, hazudnak és az egészet rákenik a kormányra. Pedig meghúzhatnák magukat, hisz Varga Mihály már 2015-ben megmondta nekik, ha sokat elégedetlenkednek, mindegyiküket feljelenti költségvetési csalás gyanújával.
Mert hogy jönnek ahhoz, hogy kötszert meg varrócérnát, ráadásul infúziót rendelnek akkor is, ha üres a kasszájuk?! Ez egy normális pénzügyesnek fedezet nélküli kötelezettségvállalás, és ültek már nálunk ennél kevesebbért is bukott vezetők néhány évet. Jó lesz vigyázni, és nem azzal hőbörögni, hogy kevés a pénz. Megkapta ezt az üzenetet már Szócska Miklós meg Zombor Gábor, aztán Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár is.
Aztán a B. Rémes ez a kormány! Lop, csal, hazudik és az egészet rákeni a kórházigazgatókra. Pedig minden nemzetközi összehasonlításból világosan kiderül: sokkal kevesebb pénzt ad az egészségügy működtetésére, mint egy normális európai ország. Kivont a rendszerből 600 milliárdot, s most azzal henceg, hogy visszaad százat, közben meg azt sem tudja eldönteni, kit kezeljen egy állami kórház, és kit egy magán. Egyébként is államosította a kórházakat, föléjük rakott egy országos központot, ahol kézben tartanak minden közbeszerzést meg uniós pénzforrást. Lám, még a WC papírt sem engedi tisztes haszonnal megvenni egy kórháznak, mégis rájuk uszította a számvevőket!
Végül a C. Rémes, hogy beteg vagyok és nem tudom, hova menjek. Rémes, hogy nem bízhatok az orvosokban, mert mi van, ha tényleg saját zsebre trükköznek, és olyan kezeléseket is kiírnak nekem, amire semmi szükségem, de pénzt hoz a kórházuk konyhájára. Rémes, hogy nem értem, miért rúg bele a kormány pénzügyi része az egészségügyi csapatba, mintha nem is egy pályán fociznának. De a legrémesebb, hogy nem tudom a főerdész telefonszámát, aki mindenkit kizavarhatna ebből a pagonyból.