Orbán Viktor még Tusnádfürdőn felvetette, hogy bár azt tervezi, kivételes politikai törekvéseit, a kereszténydemokrácia újraértelmezését az Európai Néppárton belül valósítja meg, ha a konzervatív pártcsaládban csúnyán viselkednek vele, akkor új európai szintű mozgalmat alapít. Kénytelen ugyanis elképzeléseit egy más tömbben megvalósítani, ahol végre nyíltan ki lehet mondani: az igazi demokrácia az illiberalizmusban, az egypártrendszerben gyökerezik.
Elképzelhető, hogy az állami hírügynökség túl szigorú a kormányfőhöz, és nem adott hírt arról, Európában milyen kiváló visszhangja volt a magyar miniszterelnök távlati elképzeléseinek; mindenesetre nem találtuk jelét annak, hogy bárki is jelezte volna: szívesen csatlakozna a magyar miniszterelnök migránsellenes pártcsaládjához. Az Európai Parlamentben öt ország legalább húsz képviselője hozhat létre frakciót. A Fidesz elvben összefoghat nevenincs szélsőséges közép-és kelet-európai tömörülésekkel, de a frakciónak semmilyen politikai súlya sem lenne, azt pedig nehéz elképzelni, hogy a nevesebb európai populisták (pl. Salvini, Strache) olyan pártcsaládhoz adnák a nevüket, amelynek Orbán a szellemi irányítója.
A magyar kormányfő tusnádfürdői beszédét lehet nagyívűnek minősíteni, komoly hiányossága azonban, hogy abból indul ki, Európát is a Fidesz uralma alá lehet hajtani. Európa-képének lényege: ellenségnek minősíteni a többi pártot, leszalámizni a jobboldal mérsékeltjeit. Ez a stratégia itthon működőképes, hiszen a Fidesz saját érdekei szerint alakította a törvényeket, anyagilag ellehetetlenített másokat, miközben a saját zsebeit folyamatosan tömködi. Európában azonban elképzelhetetlen az egypártrendszer, mert más országokban értéknek számít a politikai sokszínűség, a multikulturalizmus. Ez az, amit itthon a Nyugat hanyatlásának, halódó demokráciának minősítenek.
A más vélemény elutasítása azonban sem nem keresztény, sem nem demokrata. Sokkal inkább az ötvenes évek kommunista felfogását idézi. És Európa még Orbán kedvéért sem tér vissza a múltba