Nem messze a Balatontól, kanyargósan vezet a Malomvölgyben a Hóvirág utca a központhoz. Az utolsó néhány száz méter zsákutca, azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, akik idekerülnek, azonban nem végállomás ez a hely: bizonyosan életük egy fontos állomására érkeznek, ha itt töltenek nyáron hat hetet, de ha tovább akarnak jutni, sok munka vár még rájuk. Ami - lévén zenetanulásról szó -, talán nem is akkora áldozat. Csöndes a környezet, senki által nem zavarva zenélhetnek akár napi huszonnégy órában a kurzus résztvevői, amit az is segít, hogy a tervezéskor, építéskor maximálisan figyelembe vették, hogy a cél ez.
Nyolcadik éve működik az a képzési forma, amelyet Snétberger Ferenc, a világszerte ismert dzsesszgitáros álmodott meg, aki elmondta, hogy a nyolc év munkája most kezd igazán beérni. A tehetség önmagában nem elég, ezen a pályán könnyű elveszni, nagyon sokat kell tenni, gyakorolni az eredményért. Ezt itt tanulják meg a gyerekek. Erről a hangversenyen is képet kaphattunk, ahol a névadó két fiatal táborlakóval adott elő trióban egy darabot akusztikus gitáron, és mindhárman egyenlő szerepet kaptak. - Ilyen fiatalon, mint a most itt lévő gyerekek, nehéz dolgom volt, tanácstalan voltam, amikor vidékről Budapestre kerültem. Azért hoztam létre azt, ami itt van, hogy ne kallódjanak el a tehetségek. Mivel édesapám jazzgitáros volt, én pedig klasszikus hangszeren kezdtem, így természetes volt, hogy mind a két műfajnak lehetőséget adtam itt, sokan itt ismerkednek meg például Bach zenéjével, ami mindennek az alapja. Sok és fárasztó munka van számomra ebben, hiszen nem csak zenére kell tanítanunk a gyerekeket. Én végig itt vagyok, de ha kell, koncert kötelezettségeimnek is eleget teszek közben. Szerencsére odaadó társaim is rengeteget dolgoznak – magyarázta a gitárművész.
A mód, ahogyan képzik és nevelik itt a résztvevőket, teljes egészében a világhírű dzsesszmuzsikus pedagógiai elképzeléseit tükrözi. A Berlinben élő művész valójában tizenkét hetet tölt itt, hiszen tavasszal és ősszel is zajlik egy-egy három hetes munka. - Nem lehet elégszer elmondani, ez nem nyári tábor, hanem tehetséggondozó központ, ahol nyolc-tíz-tizenkét órákat dolgoznak a gyerekek – hangsúlyozza Lantos Krisztina, a Snétberger Zenei Tehetség Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke Persze azért jut idő strandolásra, mozizásra, koncertekre is. Erről az animátorok gondoskodnak. Szociális képességfejlesztés is folyik itt, de ez is a zene segítségével történik, mindenkinek saját zenekart kell alakítania, hogy megtanuljon szervezni és irányítani. A nyári kurzus a legintenzívebb, ilyenkor szoknak össze a régi és az új diákok.
Az alapszabály szerint 12-22 év közötti fiatalok jöhetnek, de Snétberger, aki februárban járja az országot, és személyesen hallgatja meg azokat, akiket felvesz ide, most olyan tehetséges gyerekre talált, hogy úgy döntött, jöhetnek 10-11 évesek is. Magyarországról, és a határon túli magyarlakta területekről várják a jelentkezőket, akik lehetnek romák - több mint nyolcvan százalékban azok - és nem romák, hátrányos helyzetűek is, de a tehetség a legfontosabb. Jelenleg hatvanan élnek itt, mindegyikük egyéni tanrend szerint tanul, olyan tanárral, akit azért hívtak meg, hogy őt segíthesse. Huszonhét művésztanár foglalkozik a gyerekekkel, minden diáknak van mentora is, a kurzusok között ők kísérik figyelemmel, hogyan fejlődnek, milyen a családi hátterük. Segítenek pályázatok írásában is, mert sok lehetőség adódik a Nemzeti Tehetség Program segítségével ösztöndíjakra, hangszerekre.
A zenei segítők, mentorok egy része korábbi diákok közül kerül ki, és hogy az itt folyó munka sikeres, az is mutatja, hogy tavaly öt növendéküket vették fel a Zeneakadémiára, a dzsessztanszakon a három lehetséges helyből kettőt snétbergeres diák – egy roma és egy nem roma – kapott. De került Bernbe, a Művészetek Egyetemére is teljes ösztöndíjjal tanítványuk: Tóth Ervin Márk. A 16 éves Urbán Benjámin zongorista már a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályában tanul: ő zárókoncerten is bizonyított, Beethoven Appassionata-szonátáját játszotta elsöprő szenvedéllyel és félelmetes technikai biztonsággal, a hangverseny legnagyobb sikert aratva. Májusban Janszó Orsolya, aki a hangversenyen Csajkovszkij-áriát énekelt és a Szlovákiából jött Farkas Attila jazz-zongorista – aki a koncert egyik legemlékezetesebb szereplője volt - Berlinben töltött ösztöndíjjal egy teljes hónapot. Mindketten azt hangsúlyozták,hogy tágult a zenei horizontjuk, arrafelé sokkal nyitottabbak a világ sokféleségére, az újra, kortárs zenére az emberek. De lelkesek a tanárok is, a klasszikus zongorát tanító Csík Laura, párja, ifj. Szakcsi Lakatos Béla révén került kapcsolatba Snétberger Ferenccel. Harmadik éve van itt, elmondta, hogy a hat hét alkalmas arra, hogy mindenki fejlődjön, számot vessen azzal, valóban szeretne-e zenész lenni. Az, hogy van-e benne elég kitartás, szorgalom, az itt megmutatkozik.
Az énekesekkel Pocsai Kriszta – aki Tony Snétbergerrel zenél egy zenekarban – foglalkozik. Számára egyrészt az adja az itteni munka értelmét, hogy vannak, akik a körülményeik miatt igényelnek több törődést, és sokan jönnek olyan környezetből, ahol nem könnyű elérni jó pedagógusokat, főleg a dzsessz területén. Itt a heti egyszeri zeneiskolai alkalmaktól eltérően intenzívebben tudnak velük foglalkozni.
A koncerten kiderült, valóban sok a tehetség, köztük Danyi Diána, aki saját szerzeményét énekelte. Számosan közülük professzionális szintre is eljuthatnak, sőt talán már el is jutottak. De bármilyen utat is választanak, a Snétberger Alapítványtól gazdag útravalót kapnak.
