Csütörtök este egy kicsit mindenkinek sietős volt a Szusza Ferenc Stadion környékén.
Alig néhány perccel a Sevilla elleni visszavágó kezdete előtt a külső szemlélő a Mildenberger utca felől közelítve akár azt is hihette volna, hogy futóversenybe csöppent, annyian tették meg feltűnően sietősen a buszmegállótól az aréna felé vezető utat (akadt, aki futólépésben cserélte mezre a pólóját). Mindeközben a Megyeri úti beléptetőkapunál, azaz a másik oldalon is hosszú sor kígyózott; az arénából kiszűrődő hangok alapján komoly hangulat kezdett alakulni, erről pedig senki nem akart lemaradni.
A csapatokat a sevillai mérkőzés eredménye és a várható kimenetel ellenére is nagyjából 9500 néző és látványos élőkép fogadta, a spanyolok pirosban, a Magyar Kupa idei győztese pedig fehérben kezdett. Érdekes módon a kezdeti lelkesedésnek nyoma sem volt a lelátón, miután útjára indult a labda; a kapu mögötti szurkolótáboron belüli feszültség miatt néhány kivételes pillanattól eltekintve eleinte szinte csend honolt a stadionban, ami azért több mint furcsa volt egy tömött lelátók előtt zajló találkozón.
A kivételek egyike volt Zsótér Donát helyzete a 27. percben (a középpályás oldalhálót talált), majd két perccel később Nagy Dániel lehetősége. A némaságot igazán az egyik spanyol riporter jellegzetes, dél-amerikai szpíkereket idéző gólörömre törte meg: a 35. minutumban volt is rá ok, Pablo Sarabia ugyanis egy kontratámadás végén jobbal a jobb alsóba lőtt. Ezzel 1-0-ra, összesítésben pedig már 5-0-ra vezetett az Európa-ligát 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban is megnyerő, a tavasszal még a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében vitézkedő Sevilla.
A második játékrész kezdetén az sem segített eltüntetni a felek közti nyilvánvaló különbségeket, hogy az ultrák is „megérkeztek” a meccsbe, a hangos biztatás ellenére ugyanis Sarabia öttel a fordulás után másodszor is mattolta a házigazda védelmét. Az egész szituáció egy, a felező környékén eladott labdával kezdődött – hiába, ebben a párharcban az Újpest a futball egy egészen más szintjét tapasztalhatta meg, mint amivel hétről hétre szembesül az NB I-ben.
Miközben a spanyolok egy-egy trükkel, addig a hazaiak kósza próbálkozásokkal szolgálták ki a közönséget, nem nehéz kitalálni, melyik váltott ki több emóciót a tribünökön helyet foglalókból. Végül összejött a szépítés: alig negyed órával a vége előtt az egyébként ballábas Zsótér jobbja sült el úgy 20 méterről, nagy gól volt! Mit sem számított, hogy nem ez a találat, hanem a hajrában eredményes Luis Muriel gólja alakította ki a 3-1-es végeredményt, az összesített 1-7 ellenére is hálás volt az újpesti közönség. Arról a szépségtapasszal felérő Zsótér-bombáról és az azt követő ünneplésről alighanem sokan, sokáig fognak beszélni még...
Lényegében nem történt semmi egyéb, csupán az, ami már a sorsolás pillanatában is tudható volt: a Sevilla még „takaréklángon égve” is könnyedén jutott tovább. Az Újpestnek marad a magyar NB I (vasárnap a Kisvárda vendégeskedik a Szusza-stadionban) és a „dicsőség” – noha a játékosok csupán egy hétig kóstolhattak bele abba, milyen is a topfutball, bevették a híres-neves ellenfél kapuját.
Látva a sportág hazai változata és az európai élvonal közti differenciát, ez is valami.
